Tartok attól, hogy édesanyám mit fog erre reagálni. Ötletek, hogy lehetne finoman közölni?

A helyzet az, hogy végzős vagyok az egyetemen. Már nincs jogviszonyom, abszolváltam, a szakdolgozatomat írom. Azonban nem tudom ebben a félévben leadni, mert mellette néhány hónapja (amióta megszűnt a jogviszonyom) teljes állásban dolgozom és ez megterhelő. (A munkám komoly felelősséggel jár, emellett háztartást is vezetek.) Ezt viszont félek édesanyámnak elmondani. Egy évig passzív féléven voltam, mert a párommal (aki szintén dolgozik) a megélhetésünk veszélybe került. Akkor anyukám kiborult, sok mindent a fejemhez vágott és hetekig nem szólt hozzám emiatt, ezért félek elmondani neki a mostani helyzetet.

A "vicces" része a történetnek az, hogy van egy húgom, aki sok mindent megenged magának. Okj-s képzésre járt, ahonnan kirúgták, most a szüleim tartják el, hetente új srácot visz haza és mindenkitől pénzt kunyerál. Anyám szeme az ő húzásaira meg se rebben, pedig a húgom hónapokig titkolta, hogy kirúgták és a szemünkbe hazudott, amikor rákérdeztünk erre.

Úgy érzem anyám nagyon kivételezik vele. Tőlem sokat vár el és amikor azt nem tudom teljesíteni elhord mindennek. A húgom meg megtehet akármit, nem mond rá semmit (azt mondja, tőle nem lehet másra számítani, ezt szoktuk meg, sosem fog változni). Nyilván ez a helyzet igazságtalan.

Hogyan tálalhatnám neki finoman a mostani helyzetet, anélkül, hogy megint megharagudna rám? Van valakinek valamilyen ötlete?