Kiknek a gyerekei lesznek sikeresebbek?

A két kitalált modell közül egyik szülő gyereke sem lesz sikeres.

Az engedékeny szülő gyereke aki szerinted azt csinálhat amit akar, akinek engedik a bulizást, engedik hogy 14 évesen lehet szerelme sőt fiatalon szexuális élete. Az sem lesz sikeresebb mert a legtöbb a saját feje után fog menni, és nem a jövője fog számítani. Nincs motiváció, nincs semmi ami hatna rá külsőleg.. Csak az van amit ő akar. Az ilyen gyerek éli a kis világát, és azt hiszi minden úgy jó ahogy van. 30-40 évesen meg morogni fog hogy miért hagyták hogy szabad legyen.. Tudom mert az én szüleim ilyenek voltak..

A másik szülőkép sem jó..Szigorúak de elkényeztetnek.. Ilyen nem létezik. Ha a szülő szigorú akkor nem fog elkényeztetni. Ez nem fér össze.. A kényeztetés már egy bizonyos lazaság a szülő részéről. A túlzott szigor sem jó, de azok a gyerekek akik szigorú családban nőttek fel, többet le tesznek az asztalra tanulmányi téren..Muszáj volt nekik. Így elmondható hogy a szigorú nevelésben részesülő gyerekek sikeresebbek a társadalomban, de lelkiekben nem..

Ha két ugyanolyan természetű, génállományú, külsejű, intelligenciájú, satöbbijú gyerek lenne egy-egy ilyen családnál, akkor lehetne rá válaszolni. Merthogy valójában nem múlik olyan sok dolog a nevelésen vagy a szülői akaraton.

Persze, ha egy gyereket molesztálnak vagy hasonlók, akkor egyértelmű, hogy nem sikeres lesz, hanem egyenesen lelki beteg. De ilyen kategóriákat felállítva szerintem nem lehet okosat mondani. Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Nameg kinek mi a siker? Van, akinek a pénz. Van, akinek a boldog családi élet. Van, akinek a skalpvadászat. Van, akinek a presztízs. Van, akinek a hatalom. Van, akinek az őszinte barátok...

Attól, hogy minden meg van engedve (azaz szerinted mindent megtapasztal, és TANUL(???) a hibáiból - még nem biztos, hogy nem fogja elsz.rni az életét. Mindemellett persze, aki búra alatt van tartva, abból is lehet sikeres ember vagy épp világ lúzere.

+ egy adalék: Egy sikeres ember szerintem éppenséggel igyekszik inkább más hibáiból tanulni.

Szerintem sem lehet erre így válaszolni. A gyereken is rengeteg múlik, nem csak a szülőkön. Pl. az én szüleim inkább az első kategória. Sosem volt szoros a póráz. A jó jegyeket elvárták, de ha ez megvolt, akkor szabad utat kaptunk mindenre. Ennek ellenére én sosem voltam egy parti arc, ritkán jártam, de ha akartam mehettem. A barátaimmal is akkor lóghattam, amikor akartam. Én megértettem azt, hogy ezt a jó tanulmányaimért kapom, a szüleim pedig úgy voltak vele, hogy amíg ez rendben van, addig nincs miért tiltani, sem azt hogy barátom legyen, sem semmit. Összességében én úgy gondolom megbízható tini voltam. Az egyetemen évfolyamelső vagyok, bár ez inkább köszönhető annak, hogy imádom amit tanulok, mint a fegyelmezettségemnek vagy a neveltetésemnek. Bár az tény, hogy mindig is arra neveltek, hogy magamért tanulok, nem másért.

Ezzel szemben a bátyám ugyanígy lett nevelve, még is kicsapongó életet élt és az egyetemről is kibukott, nincsenek álmai, céljai, nincsen motivációja, sem komolyabb érdeklődési köre. Rá tipikusan igaz, hogy él mint hal a vízben és tojik mindenre. Én totális ellentéte vagyok... Ergo nem lehet ráfogni, hogy ez ilyen mértékben függne a neveltetéstől.

Most 22 éves vagyok, most érzem azt, hogy rengeteg múlik már a szüleimen. Ahhoz, hogy elinduljak az életben rengeteg kérdésem van. Akár olyan, hogy mivel sikáljam ki az albérletben a kádat, vagy mit csináljak a cserepes virágommal, hogy túléljen, akár olyan, hogy mi micsoda egy számlán, akár tanács, hogy most még is merre induljak... Apró hülyeségek, amik talán nem is fontosak, még is nagyon adok a véleményükre, kikérem a tanácsukat, ami régen nem volt jellemző. Az, hogy "szabadságban" neveltek, arra tökéletes volt, hogy most a nagy kérdésekkel bátran merek hozzájuk fordulni és ők őszintén támogatnak mindenben, nem érzem magamat elveszettnek és nem is menekültem az otthoni rabságból, amikor betöltöttem a 18-at.

6-os vagyok. Igen, azt még hozzátenném, hogy az én környezetemben éppen azt tapasztalom, ami itt is szóba került.

Az én szüleim mérnökök egyébként, sosem vették le rólam a kezüket, mindig figyelemmel kísérték az életemet és ha úgy látták helyesnek igenis beavatkoztak, terelgettek. Viszont nem tiltással és szigorral, hanem segítő szándékkal és kedves szavakkal. Önmagában én őket is sikeresnek tartom az életben. Mind karrierben, mind életszínvonalban, mint érzelmekben elérték azt, amit elszerettek volna. Én csak remélni tudom azt, hogy én is követem őket.

A szabadságom ellenére jelenleg én is mérnöknek tanulok, nagyon szeretem és emellett úgy érzem, hogy vagyok elég érett, nyitott és tapasztalt ahhoz is, hogy lehorgonyozzak végre egy férfi mellett. Meg is tettem ezt néhány éve.

Ellenben több olyan barátnőm is van, aki sosem mehetett sehova, nem maradhatott ki éjszakára, nem aludhatott nálunk, kimaradt a "pizsi partikból" és mindig kitűnő tanulók voltak, mert ki lett belőlük erőszakolva. A szemükben én voltam a gáz. Lehet, hogy jogászok és nemzetközi nem tom mik lesznek belőlük, de sosem volt egy normális párkapcsolatuk sem, pedig már a huszas éveik közepét nyaldossák mindannyian. Ez nyilván általánosítás, de a közvetlen közelemben én ezt látom.

Még talán annyival kiegészíteném, hogy ezeknél a családoknál, szinte kivétel nélkül mindenhol megélhetési gondjai voltak a családnak. A szülők 8 általánossal, vagy egy szakmával rendelkeznek és valószínűsítem azért korlátozták ilyen szinten le a gyerekeiket, hogy ők többre vigyék.