Mit tennétek ha a voltférjetek nője anyának szólíttatni magát a gyerekkel? Mit lehet tenni ha ellenem nevelik?

Nézzük már kicsit objektíven a dolgot. A bíróság valamiért odaítélte az apának. Az apa az új barátnővel családban neveli az apa kisfiát. A barátnő édesanyja besegít nekik, foglalkozik a kicsivel, kvázi nagymama.

A biológiai anya rendszertelenül tudja csak látogatni a gyereket.

Nem ideális családszerkezet, de ha a gyerek szemszögéből nézzük, nagyjából ép körülményeknek tűnnek. Van apa, van egy napi szinten jelenlévő fiatal nő, mint anyafigura. (Hogy honnan gondolod, hogy nem csinál semmit a gyerek körül, az rejtély, ha a gyerkedet is karácsonykor láttad utoljára, nemhogy a nőt.)

Nekem ebből az egészből az jön le, hogy a kisfiúnak megadnak mindent, ami szükséges lehet egészséges fejlődéséhez. Ha a barántő anyja is hajlandó átjönni és foglalkozni vele, akkor nyilvánvalóan szeretik, családtagnak kezelik a kicsit. És ez jó!

Továbbra sem értem a sértettséged. A kialakult helyzetben abszolút természetes, hogy a barátnő az anya, és jó lenne, ha feldolgoznád ezt, ha a jövőben sem tudsz többet foglalkozni a gyerekeddel. Mert ez az egész probléma kizárólag Rólad szól, és nem a gyerekről.

Ja és készülj fel a gyerek kamaszkorára lélekben, mert simán a képedbe vághatja, hogy ha otthagytad két évesen, mostmár ne akard nevelni/látni/parancsolgatni neki stb. Nyilván igazságtalan lesz ez is, de jó eséllyel be fog következni. És nem kell üldözési mániásan beképzelni, hogy ellened nevelik. Foglakozik is veled akárki ott? Látni se nagyon látnak, nem hiszem, hogy azzal töltenék a napjaikat, hogy azt mantrázzák, "Anya gonosz".

Ha a gyereked elfordul(t) tőled, akkor azt egyetlen embernek köszönheted: magadnak.

Olyan nincs, hogy nem tudod látogatni.

Bíróság, gyámügy, ennyi.

Nem úgy tűnik, mintha kezed-lábad törnéd, hogy rendszeresen láthasd...

Anyám ugyanilyen volt. Kifogások voltak, mindenkinek azt mesélte hogy a nevelőanyám és az apám nem foglalkoznak velem, ellene nevelnek.

Elárulok egy titkot: MAGAMTÓL hívtam anyának azt a nőt, aki betegen ápolt, énekelt nekem, ruhát varrt az iskolai farsangra, megtanított főzni, tanult velem, SZERETETT.

A másik, akinek ha kedve volt jött, csak egy idegen volt.

Sajnos én is rossz embernek szültem, munka és iskola nélkül, de eszemben nem volt a gyerekem nélkül eljönni.

Semmit nem tehetsz szerencsére. HAgyd békén őket.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de egy külső szemlélőnek úghy látszik, hogy te egyáltalán nem küzdesz azért a gyerekért, és soha nem is küzdöttél.

Lehet, hogy ez nem így van, de nekünk egyértelműen ez jön le.

Hiába pontoztatok 0%-ra, ez csak azt mutatja, hogy vagy

1. fáj az igazság

2. nagyon buták vagytok, vagy inkább:

3. mindkettő.

Jogász vagyok, és igenis már nagyon régóta az a gyakorlat - hála Istennek -, hogy csakis azt nézik, hol jobb a gyereknek. Rég nincs már a nő SEMMIFÉLE előnyben a férfivel szemben!

Mint, ahogy ezt a fenti példa is mutatja, rengeteg másikkal együtt egyébként.