Anyukám meghalt fél éve, és most egy hete vele álmodok folyamatosan, de nem úgy, ahogy kéne. Miért? Bővebben lent

Részvétem.

Nyilván nagyon hiányzik, és lehet tudat alatt nem akarsz a szépre emlékezni, hogy ne fájjon annyira a hiánya.

17/L

Sokan úgy vélik, hogy a halottak az álmunkon keresztül üzennek. Én ebben nem nagyon hiszek, de ki tudja. Mamám 4 éve halt meg, eddig 1-szer álmodtam vele, vagyis 2-3 hónapig folyamatosan, és úgy éreztem, hogy el kell mennem hozzá a temetőbe, mert nem hagyott aludni, mindig felkeltem.

300 km-re lakott, ott lett eltemetve, és elmentem hozzá. Azóta újból nyugottan alszom, és nem álmodtam vele.

A párom nagypapájával is ugyan ez volt a helyzet.

Őszinte részvétem.

Azért álmodod ezt, mert nem tudtad feldolgozni még a halálát, foglalkoztat. "utálod", hiszen meghalt, itthagyott téged... Ez normális. Szegénykém, nem tudtad még feldolgozni... Bár nem tudom, hogy lehet feldolgozni.

Ha hívő vagy, akkor beszélgess egy pappal, ha nem akkor keress egy barátot, aki végighallgat. Emlékezz a szépre.

Amikor nekem rossz álmaim volt, igaz az nem egy szeretett személy elvesztése miatt volt, szóval én elalvás előt vettem egy papírt, és leírtam, hogy mi nyomaszt. Őrizze a papír a gondot, majd reggel felveszed megint... Egy kis citromfű tea is segíthet elalvás előtt idd meg fél órával, és alszol mint a bunda....

Beszélgess apukáddal, ha nagyon nem használ, akkor keress olyan segítséget, amit nem tartasz esetleg kényelmetlennek, vagy nem is tudom. Én hívő vagyok, és biztos hogy egy pappal beszélnék... Ami nem nyújt megoldást, csupán segíthet a feldolgozásban.

Részvétem!

11:56-os hozzászólónak is: én hiszek abban, hogy üzennek nekünk és nem csak a haláluk után.

Anyukám éppen 10 éve halt meg, kórházban. Nagyon erős volt a kapcsolatunk. Akkor már 3.hete bent volt, közel a munkahelymhez, így mindennap 3x látogattam. Egy agyvérzésből lábadozott, szépen javult. Egyik hajnalban arra ébredtem, hogy levert a víz, és erős kényszert éreztem arra, hogy azonnal bemenjek hozzá. Tudtam, hogy úgysem engednének be, hát lestem az órát és amint lehetett, rohantam. Végig megvolt bennem ez a rettenetes érzés, nem tudom másképpen leírni, csak be kellett jutnom hozzá! Sajnos nem tudott megvárni, már útközben hívtak, hogy meghalt.

Utána sokáig álmodtam vele, de sosem haragudott, csak mosolygott rám, biztosan azért, hogy ne emésszem magam.

Aztán legközelebb akkor álmodtam vele, amikor megszületett a kisfiam. Mindig mosolygott, hiszem, hogy "lát" minket.

Nem tudom, hogy igazam van-e, vagy csak így akarom tudni, tapasztalni, de az biztos, hogy ha igaz, akkor a szeretteinktől nincs félnivalónk, még ha esetleg éppen a konfliktusaitok jelennek is meg az álmaidban.

Még óriási a fájdalom, a hiánya, de meglátod, enyhülni fog idővel.

Nem lehet hogy mostanában olyat teszel/tettél amiért ha most is élne még,akkor ugyanúgy leszidna mint az álmaidban???

És így akar üzenni jú útra téríteni?

Egyébként részvétem:(