Mikor fogják már felvégre, hogy a saját problémájukat NEM a családtagokon kell levezetni?

Mert néha nagyon elegem van már.

Rokonságban van pár ilyen ember.

Valami bajuk van, bal lábbal keltek fel, lekésték a bvuszt, elfogyott a kávé, beszólt a főnök, és akkor ki kapja a leszólást?

ÉN!

Apám, nővérem, meg bátyám is ilyen. Valami van velük, meglátnak engem, és mondjuk 1 pillanatra az útjukba álltam, feltartottam őket 1mpre és jön a "Mi a f*szé állsz elém!? Nem látod, hogy jövök!?" ilyenkor van 1-2 durva mondtauk hozzám, majd mennek tovább.

Persze amikor kell a szivesség tőlem, akkor "megcsinálod? Légyszi! Köszi!"

Apám is ilyen. Elkésett a melóhelyről, haza jön, és én kapok: "Miért nem söpörted össze a járdát? Még nincs levágva a fű? Nem hallottam, hogy KÖSZÖNÖM!!!(pedig mondtam...)

És amikor elegem van, és vissza szólok valamit, hogy szálljanak már le rólam, még jobban elkezdik, hogy én milyen pofátlan vagyok. Vissza beszélek a nagyobbnak.

Anyám azt mondja, nem rám dühösek, hanem vannak gondjaik.

Csak én kapom a "feszűltség levezetést"...

De könyörgöm! Nekem is vannak sz*r napjaim, mégse megyek oda anyámhoz, hogy "mé nincs még kaja he!? éhes vagyok! csinál má gyorsabban!!!"...

Mikor fogják már fel végre, hogy nem azt kéne felhúzni, akinek köze nincs a bajukhoz?

Vagy ezek soha?