Ez mennyire reális, ha így búcsúzok el a szüleimtől? Megtehetem?

Borzasztóan gyáva dolog lenne ez a részedről.

Az a helyes eljárás, hogy eléjük állsz és azt mondod, anya, apa, nagyon szégyellem magam, de nem jártam be az iskolába. Megbántam, de már nem tudok mit tenni. Persze, le fognak szidni, de túléled, méghozzá egyenes gerinccel.

Átérzem a helyzeted, én az egyetemmel voltam hasonlóképp. Bár ott nem különösebben támogattak, de amikor abbahagytam, az komoly érvágás volt nekik, mert nem kaptak utánam támogatást, sok pénztől esett el a család. De túl lehetett élni :)

Ha megfelelően felnőtt vagy, akkor már ne takarózz a szüleid nevelésével. Egy fenőtt embernek saját magától kell látnia, hogy változnia kell esetleg. Már nem a szüleit kell hibáztatnia.

A felnőttek nem elmenekülnek a problémáik elől, hanem megpróbálják megoldani.

Ha most lelépsz csak úgy, akkor felégetsz magad mögött minden hidat... Egy felnőt embernekis szüksége van a szülői tanácsra, vagy hgy legyen hova viszamennie...

Ha most elmész egyedül leszel a nagyvilágban... Lehet, hogy most van hova menned, de mi lesz "holnap"? A barátaid, a párod nem biztos, hogy megmaradnak, de a szüleid mindig a szüleid lesznek.

Nem bántalmaznak, nem pocskondiáznak, foglalkoznak veled, még a tanul,ányaidat is finanszírozták (volna), ez nem olyan természetes ám, mint amilyennek gondolod. Tudod, hogy hülyeséget csináltál, és most meglépnél fájdalmat okoznál... Van olyan szülő aki ebbe belerokkan.

Egyedül el sem tudod képzelni milyen nehéz megállni a saját lábadon.....

Te tudod mit csinálsz, nem mi döntünk helyetted, de ha ezt így megcsinálom remélem visszakapod ugyanazt a fájdalmat amit SZÁNÉKOSAN okozol a szüleidnek....