Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Van remény a boldogságra?

Van remény a boldogságra?

Figyelt kérdés

(Egy gyászoló barátom kért meg, hogy osszam meg veletek fájdalmát)


Egyedül érzem magamat a világban, magányos vagyok.

Majdnem egy éve, hogy elment tőlem a párom, hírtelen váratlanul (agyvérzésben)

Hosszú évekig éltünk együtt, miután, és végre sikerült lakást vennünk, és ezt követően összeházasodtunk, gyermeket terveztünk. Még csak pár hónapja voltunk házasok és laktunk saját a lakásunkban, amikor is a Decemberben megtörtént a tragédia. (Bocsánat sírnom kell)

Azóta gyászolom a társam és visszaköltöztem a nagyon idős szüleimhez, mert a hitellel terhelt lakást nem tudtam megtartani, és ez talán jobb is, mert egyedül ülni ott, nélküle, borzalmas lenne.

Próbáltam aktív lenni, sportolni kezdtem, és én egyre magányosabb vagyok. Elveszítetem őt, aki a legfontosabb volt az életemben, és az otthont, amit közösen teremtetünk meg.

Nagyon hiányzik, nagyon, nagyon.

Internet közelbe ritkán jutok, de kérlek szépen írjatok.


2009. okt. 3. 23:32
 1/4 anonim ***** válasza:

Fel a fejjel, van remény! Érthető, hogy most nagyon rosszul érzi magát, de ez végül is annyira nem nagy baj, az ember csak akkor tudja elengedni aki számára fontos, ha kellően meggyászolta! Úgyhogy ez is a talpra állási folyamat része.

Amíg ez tart, próbálja meg minél jobban lefoglalni magát, a sport nagyon jó ötlet, feszültséglevezető is, munkával is lehet, csak vigyázzon, ne essen át a ló másik oldalára.

Gyakran találkozzon a barátaival, családdal, másokkal, ne maradjon egyedül, ez is fontos, ebből a szempontból jól tette, hogy visszaköltözött a szüleihez.

Egyébként én látom benne azt, hogy tenni akar ez ellen, ha meg tenni akar, akkor sikerülni is fog neki!

Fel a fejjel ^^

2009. okt. 3. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Egyetértek az előttem szólóval.Én is vesztettem el a páromat,így tökéletesen megértem őt.Azt tanácsolom,hogy a fájdalmát ne zárja magába.Beszélgessen róla a családdal,a barátaival.Gondoljon az együtt töltött jó dolgokra,kellemes emlékekre.Gondoljon arra,hogy a párjának már nem fáj semmi.Idő kell,mire a fájdalom enyhül,de nem szabad beletemetkezni a fájdalomba.El kell őt engedni,bármennyikreis hiányzik.Lehet,hogy évek telnek el,mire képes lesz új kapcsolatot keresni,de ez nem baj.A gyásznak idő kell.
2009. okt. 4. 06:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Igen, közhely, de valóban az idő majd egy kicsit enyhíti a fájdalmat. Elmúlni valószínüleg nem fog, de egy idő után biztos tud új életet kezdeni. A család a barátok sokat tudnak segíteni ilyen helyzetben. Ki kell beszélni a fájdalmat, a szomorúságot, az ember megkönnyebbül tőle. És ha majd úgy érzi hogy eljött az idő, meg kell próbálni újra lehetőséget adni arra hogy boldog legyen. Nagyon szomorú dolog ez, egy kicsit nekem is elszorult a torkom, mert belegondoltam ebbe a helyzetbe. A legjobbakat kívánom!
2009. okt. 4. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

A válaszaitokat kinyomtatom, és eljutatom hozzá.

Én, mi a barátai igyekszünk segíteni és tartani benne a reményt. Próbálkozik sokkmindennel, és szerencsére nem nyúlt az alkoholhoz, cigarettához, netán kábítószerhez.

Gyakran mondja, hogy elveszet, tönkrement az élete, és azt nagyon utálja, hogy megállítják az utcán, boltban és faggatják, hogy „hallom aranyoskám mi történt, mesélj”.

Remélem, fog még vidáman nevetni.

2009. okt. 4. 09:15

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!