Mit csináljak, nem tudom, hogyan kéne kezelnem ezt a helyzetet? Én nem akarok így élni!

Öngyilkosságot felejsd el! Az nem megoldás.

Még annyira fiatal vagy. Élj bulizz és hidd el majd a sors neked is elhozza az igazid csak ne add föl!

mit tegyél mit tegyél.Semmit. Ugyanígy járj el szórakozóhelyekre, kirándulni, esetleg szakkőrökbe, szociális programokra. És majd ha ott lesz az ideje, megismerkedsz valakivel.

Énis voltam 3 évig egyedül...naés? eszembe nem jutott ilyeneken filózni. Ha egyedül nem vagy boldog, mert neked ehhez kell még egy ember az már rég el lett cseszve. Tanulj meg egyedül boldog lenni, élvezni az életed, kikapcsolódni, felszabadulnak lenni. Aztán majd alkalmas leszel egy kapcsolatra. 2 év és most vagy 21, úgycsinálsz mintha egy kivénhedt 60 éves vénlány lennél. Tudod mennyi pasi fog még a sarkadban taposni?

mit kell ezen görcsölni? mert igenis görcsölsz és ezt érzik is, mert az embernek van kisugárzása. Belőled perpill ez jön le.

Szabadulj fel. Örülni fogsz majd még annak, ah egyedül tudsz majd lenni. Hidd el.

Ahogy elolvastam a válaszod nagyon szimpatikusnak tünsz (ne érts félre, lány vagyok), és komolyan mondom szerintem a fiúk/férfiak olyan valakire vágynak hosszútávon amilyen te vagy, csak az a nagy szerelem még várat magára. Nagyon buta dolog, hogy emiatt öngyilkosságra gondolsz, minden bizonnyal megtalálod a neked való embert, és pont akkor amikor nem is gondolsz rá. Nézd meg pár napig eszedbe sem jut, hogy pasi kéne és pont akkor fog betoppanni az életedbe.

Őszintén kivánom, hogy megtaláld a hozzád való férfit és majd nem fogod bánni, hogy ennyit vártál rá :)

Figyu, egyszerűen nincs alkalmad normális pasikkal ismerkedni. Szórakozóhelyeken nem csoda, hogy nem tudsz összeszedni egy normális pasit. Egyszerűen körülötted biztos kevés pasi van, aki szóba jöhet, nem forogsz olyan környezetben.

Kapaszkodj meg, nekem az első komoly kapcsolatom 23 évesen volt. Előtte meg pofára estem egyszer, hogy szinte üldöztem egy srácot, aki régebben szerelmes volt belém, aztán meg kiderült, hogy már nem is szeret, és csak hülyét csináltam magamból. Szóval volt ilyen is, ma már túl vagyok rajta.

Talán jobban tudtam volna ismerkedni, ha külön vagyok a szüleimtől, mondjuk albérletben. De mostmár mindegy.

Jártam régebben pszichológushoz is. Azt mondta a doki, hogy nagyon sok helyes, normális pasi jár hozzájuk, akik nem tudnak ismerkedni, nincs párjuk. Szóval nem csak te vagy így.

Még előtted az élet, próbálj olyan helyeken megfordulni, ahol ismerkedhetsz.

30/L