Akinek rossz családi háttere van, hogy tudja feldolgozni a dolgot és előre jutni?

25 éves vagyok lassan és nem tartok sehol az életemmel. Mostanában rengeteget gondolkoztam a dolgon, és igazság szerint hatalmas szerepe van benne annak, hogy a családom nem állt mögöttem. Például amikor elkezdtem egy egyetemet, azt hajtogatták, hogy mekkora hülyeség. Egy év után ott is hagytam. Amikor dolgozni kezdtem, anyám folyamatosan hívogatott, hogy miért pazarolom az energiám arra, hogy dolgozom. Pedig nagyon jó munkám volt! De végül addig mondta, hogy otthagytam. Soha nem szemtől szembe működik a dolog, csak ha belekezdek valamibe, akkor anya jön és addig mondja, hogy hülyeség, amíg feladom. Ha segítséget kérek, tanácsot, vagy csak elmondanám, hogy ezt vagy azt tervezem, mi a véleményük róla, soha nem kapok érdemi választ.

Évek óta nincs már semmi ambícióm. Együtt éltem egy sráccal, úgy elvoltam egyik napról a másikra. Értelmetlennek láttam mindent. Rengeteg dolog érdekelt, de nem mertem semmibe belekezdeni. Mert tudtam, hogy muszáj lenne, hogy legalább valaki támogasson, mert egyedül gyenge vagyok, de senki nem támogat.

Ez persze most furán hangzik, meg hogy a családomra akarom kenni a felelősséget, de én képtelen vagyok arra, hogy tök egyedül, a hajamnál fogva kihúzzam magam a mocsárból.

Egy éve kerültem össze a párommal. Tőle az elejétől kezdve sok segítséget kaptam, támogatott, ezért több dologba is belefogtam. De aztán megint megjelent a családom és elkezdett lehúzni... a párom eleinte nem hitte el. Már nagyon égett a minden, amikor rádöbbent, hogy amiket mondok a családomról, az bőven a szépített verzió. Az ő javaslatára megszakítottam velük a kapcsolatot... de már későn. Most azt mondta, hogy szerinte nem lesz elég erős a kapcsolatunk, hogy kibírja azt az időt, amíg fizikailag és lelkileg (merthogy egyébként sikerült belebetegednem a dologba) rendbe jövök. Pedig egyébként olyan jó kapcsolatunk is lehetne.

Nem tűnik túl nagy dolognak, egy kerülendő család meg egy várható szakítás - de úgy érzem, ezt egész egyszerűen nem lehet ép ésszel kibírni! Megint itt lesz a nagy semmi, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy merre van az előre.

Volt valaki hasonló helyzetben? Mi segített? Egyáltalán merre lehet indulni? Hetek óta emberek között se voltam..