Mit tegyek, hogy elfelejtsem a múltamat, és anyám ne dobálózzon folyton vele?

Nem azért történik. Eleve, ha van olyan, hogy sors, szerintem olyanért senki sem érdemel büntetést, hogy a szerelme átverte. Inkább azért nem találsz senkit, mert látszik rajtad, hogy szomorú vagy, lehangolt, és ez nem igazán vonzó egy férfi számára sem. Járj el a barátaiddal valahova, érezd jól magad, és biztosan találsz valakit.

Anyukádnak pedig mondd meg, hogy tegye túl magát azon, hogy nem hallgattál rá, tanultál a hibáidból, és ne vágja a fejedhez a dolgokat, mert rosszul esik.

Ezzel csak zsarolni akar, ne dőlj be neki.

Nem hinném, hogy bárki jós lenne, hogy előre megmondja kivel mi fog történni. Elég rosszindulatú dolog egyébként, hogy együtt vagy valakivel, és folyton azt mondja, hogy úgyis otthagy, ő tudja. Ezzel csak bele akart mászni az életedbe, megmondani, hogy mit csinálj befolyásolni úgy, ahogy ő szerette volna. Az én anyám is ilyen, nem is nagyon mondok el neki semmit. Mostani barátomtól tiltott, hát távol költöztem vele és immáron 7 éve vagyunk együtt. Ő konkrétan nem tud semmit. Nem azért, mert nem mondanám el neki szívesen, hanem mert minek, ha úgysem lenne egy jó szava sem. Nehogymár azzal a pasival legyek együtt aki neki megfelel. Hanem olyannal , aki nekem megfelel.

Ilyen meg nincs, hogy valakit büntessen a sors :D

De ha van is, nemhiszem, hogy édesanyád egy isten lenne, akinek az élet dolgaira van bármi komoly rálátása.

Én azt javasolom , ne hidd el egy szavát sem, költözz el, és ne hagyd hogy "rád telepedjen". Az ő élete az övé, a tiéd pedig a tiéd. Attól, mert neki nem úgy sikerült ahogy szerette volna esetleg, még nem kell a tiédet is tönkretennie, pusztán "anyai" szeretetből.