A család klikkesedik. De miért kell ellenségeskedni?

Család: szülők és 3 gyerek+párom. Én lennék a középső gyerek. Faterom főként külföldön dolgozik, rá csak pénzügyileg lehet számítani, de nincs is jóban velünk.

Nekem 3 éves kapcsolatom van, testvéreimnek nincsen párjuk. Mi párommal decemberben fogunk összeköltözni, nagyon sokat vagyunk együtt, szinte már házasságban élünk (jövőre lesz esküvő valószínüleg).

Anyum és nővérem mindig együtt vannak, egymásra találtak az utóbbi időben, és mindenhova együtt mennek, olyanok, mint két legjobb barátnő. Öcsém mindig velem és párommal lóg együtt, nagyon jól kijövünk, öcsém a legjobb barátom, mindent megbeszélünk, egy szobában lakunk, szóval szuper a kapcsolatunk.

Tehát a két kikk: anyum+nővérem és öcsém+párom+én. Igazából anyummal mindannyian jóban vagyunk, szeretjük, de nővéremmel az évek során nem alakult ki testvéri viszony, igazából csak élünk egymás mellett, nem beszélünk nagyon. Sokszor köszönni sem tud, és beleszól olyan dolgokba, amihez nincs köze, ordibál hangosan, amikor alszunk még reggel, csak akkor jópofizik, ha kell neki valami. Legalábbis mi hárman így látjuk.

És anyummal mostanában nagyon kijönnek, ezért anyum a viták során mindig mellé áll. Szinte bármit megengedhet magának, úgyis bennünk van a hiba, miért csináltuk ezt vagy azt, mi tehetünk róla. Ő sosem hibás. És anyum meg kb. mentegeti, hogy se mi milyenek vagyunk, és ő meg sose hibás. Egyszerűen hiába mondtam ezt már el neki nyugodtan, hangosabban, akár kiabálva, mindig kiforgatja, és azt mondja, hogy ha zavar minket, akkor egyedül fog kuksolni itthon, mert vele csak nővérem törődik. Persze mi szoktunk vele beszélgetni, segítünk neki a házimunkában (gyakrabban, mint nővérem), és mégis csak azt látja, hogy mi nem segítünk, nővérem meg mennyit segít neki, jaj de szeressük, és ő mindenhova elmegy anyuval, de drága, és mi nem vagyunk hajlandóak vele szóba állni, meg nem próbálkozunk, pedig a nővérem meg folyton próbálkozott régen is. Amikor ez nem így van, ha beszélni akarunk, beszélünk egymással, de nincs sok közös témánk. És valóban különcnek tartjuk, testvérként jóban vagyunk vele, de sosem lesz a legjobb barátnőm. Néha beszélünk, ennyi. De mi vagyunk a hibásak öcsémmel.

Nem akarom mostmár tényleg jobban megismerni nővéremet, kétszínűnek tartom, és elegem van. De hogy miatta anyummal sem jövök ki, az nem fair. Mindig jóban voltam anyummal, most meg abbahagyta a sportot nővérem, ráért, utána kiélte a tinédzser korát, lenyugodott, nincs állandó party (bezzeg akkor szídta anyu, de nem szólt bele, meg is bocsátott neki simán), és egymáshoz ragadtak, és nővéremmel állandóan megy a kivételezés. Műr csak 2-3 hónapig lakom itt, de mégis a családom, szeretném, ha jóban lennénk, legalább ellenségesek ne legyünk, hogyan lehetne megoldani? Hogyan értessem meg anyummal, hogy a kivételezés nem vezet jóra? Mindig úgy éreztem, hogy anyum többretartja növéremet, azért, mert ő nagy sportoló volt, öcsém meg én pedig nem érünk annyit. De ezt nem hajlandó megérteni. Mit tegyek? Hogyan oldjam meg a problémát? Vagy csak a költözés után egy időre tűnjek el, és akkor megérti anyum, hogy mi is fontosak vagyunk, és érünk ugyan annyit?

Köszi!

20/L