Ezek alapján még mindig nem tudta feldolgozni az unokája halálát? Hogyan segíthetnénk neki?
A páromnak az öccse és a barátnője autóbalesetben haltak meg majdnem 4 évvel ezelőtt, és párom nagypapája nagyon nehezen tudta elfogadni, szerintem még ma sem sikerült feldolgoznia.Az első 2 évben szülinapkor és karácsonykor is vitt a temetőbe ajándékot és letette a sírra. (nem virágot vett).
Most is mindig arról beszél, hogy ha itt lenne a (párom öccse) akkor biztos ezt csinálná, ez biztos tetszene neki, korábban volt,hogy párom öccséhez beszélt, ült a szobában és beszélt.Először azt hittem,hogy telefonál, de nem.
Már a kilencedik x-ben van a nagypapa, szóval nagyon öreg, és a családtagok szerint teljesen normális ahogy megéli, de én annyira sajnálom, főleg mikor a fotókat nézegeti és könnyezik.
Olyan is előfordult,hogy csörgött a telefon, felvette de nem szólt bele senki, izgatottan letette és kibaktatott a szobából,hogy gyorsan terítsünk meg mert jönnek a (párom öccsének a nevét mondta) és mikor elkezdtük csillapítani, elgondolkozva leült és csak annyit mondott,hogy "Ők már soha nem jönnek ki hozzám ,igaz?!" aztán azzal nyugtatja magát,hogy úgyis nem sokára találkozik velük.
Nagyon sajnálom mert sokszor olyan mint egy kisgyerek, és szeretnék neki segíteni, de nem tudom, mit kéne csinálnom?Rá kell hagyni?
válasza: válasza:Semmit nem kell csinálnotok, csak ilyen szép szelíden bánni vele, ahogy eddig.
Mivel már 90 fölött van, gondolom 1-2 éve van csak hátra.
A nagymamámnak és a nagypapámnak is az utolsó éveiben voltak ilyen "élményei", sokat "találkoztak" szüleikkel, már elhalt rokonaikkal.
válasza:Sok megértés és türelem. Szerintem aranyos, ahogy megéli, már ha lehet ilyet mondani.
Egy bizonyos kor után pedig akaratlanul is az jut eszébe az embernek, mikor fiatal családtagot veszt el, hogy miért nem őneki kellett elmenni helyette.
Nagyon szép korú a papa, hagyjátok, hadd élje meg úgy, ahogy, és a fájdalma ellenére szép utolsó éveket lehet még neki biztosítani.
válasza:Legyetek vele megértőek.
www.youtube.com/watch?v=el4eUKmLujg
válasza:Igen, ezt rá kell hagyni.
Az én nagypapám is több, mint 90 éves. 10 éve vesztette el a mamát, és még mindig jön néha, hogy nézzük meg, leírta mit álmodott róla és sokat beszél arról, hogy mennyire hiányzik neki. Az első pár év sokkal súlyosabb volt, akkor folyton a saját halálát várta és csak sírt. Most is gyakran, ha történeteket mond elferdíti, nem emlékszik már hogy volt. 90 évesen ilyen az ember, ezzel nem lehet mit kezdeni. Ilyen idősen el sem tudom képzelni mennyire fáj az, ha valaki a fiatal unokáját veszíti el, főleg ha jó volt a kapcsolatuk...
Nem kell vele semmit tenni, hallgasd meg, ha beszélni akar róla, ennyi.
válasza:Az én nagyim 85 éves és a háromból két fiát 12 éve veszítette el egy év alatt. Már csak apu van neki. Minden áldott nap gondol rájuk és ha beszél róluk még most is elcsuklik a hangja.
A nagypapám halálát könnyebben feldolgozta, mindig mondja, hogy hálás a jó istennek, hogy ilyen férjet adott mellé. Könnyebben megélte ezt az elmúlást. Nagybátyámék halálával viszont nem tud megbarátkozni. Ahányszor feljön a téma, úgy azt is elmondja, hogy nincs annál borzasztóbb dolog, mint amikor az embernek el kell temetnie a gyerekét. Nem ez a természet rendje, ez borzasztó. Elmeséli, hogy mit álmodott velük, találkozott, beszélgetett velük és mennyire valósághű volt... Nekem is sanyargatja a szívemet, de ha akarnám sem tudnám megváltoztatni. Ő így éli meg a hiányukat!
Hagyd te is, hogy emlékezzen a maga módján. El kell fogadni azt, hogy mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt. Ő már talán érzi a közelségüket is, ezért keveri sokszor a valóságot a képzeleteivel, de ez nem gond. Legyetek nagyon türelmesek vele!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!