Végleg betelt a pohár, elfogyott a türelmem. Mit tehetek?
van egy hatalmas problémám.
A szüleim elválltak ( aminek nagyon örülök, mivel sosem jöttem ki anyámmal )
Apunak nem rég volt a második házassága.
Velük élek immár másfél éve.
Apu kedvesével eleinte nagyon jól kijöttem, amíg össze nem költöztünk. Kijött minden kis difink, (nekem az ,h rendetlen vagyok és ő ezt nehezen viseli, engem meg az zavar, h nagyon hangulatember és alig kommunikál velem.)
Nagyon sokat veszekszünk, és ha nekem is van igazam, akkor is Apu neki ad igazat, ami nekem borzasztóan rosszul esik, hiszen látom az arcán h ezaz akkor is eltaposlak.
Régebben nagyon jó volt a viszonyon Apuval, ő volt a mindenem.
ÉS mivel Anyummal megromlott a házasság ezért hozzám menekült "szeretetért" és velem osztott meg mindent.
Most valahogy semmit nem mond el nekem, alig beszélünk.
Ha hazajön nekem köszön h szija kislányom, őt meg agyon ölelgeti megkérdezi milyen napja volt, tőlem semmit.
Persze megértem, mert szerelmes, meg megtalálta a boldogságot, de valahogy úgy érzem, h a hölgyemény némileg visszaél a helyzettel, h apu már nem úgy tekint rám mint mielött ideköltöztünk.
NEm tudok leülni apámmal beszélgetni anélkül, h ne veszekedve érjen véget a normális társalgásnak induló kommunikáció.
Az meg a másik, h sosem tudok kettesben beszélni apuval mert mindenhol ott van.
Ebbe lassan bele őrülök, hogy én vagyok a család fekete báránya, és a felesége pedig az angyal glóriával.
Valahol úgy érzem, h versenytársak vagyunk nevelőanyámmal, én nagyon szeretem őt, de ezt már nehezen tudom elviselni, ennél jobban nem akarom elveszteni Aput, mert mindennél többet jelent nekem a világon.
ezt írtam 2 hónappal ezelött...
Azóta nagyon sokat romlott a helyzet, minden egyre rosszabb, az említett hölgy nagyon rondán beszél velem, mindent megenged magának amit normál esetben nem szabadna.
Apa nem tesz semmit mondanom sem kell..
Egyszerüen már ott tartok, h elmenekülök innen vissza Anyuhoz hátha ott jobb lesz.
Már szinte semmi nem okoz örömet, ami itt van kivéve az állataim, őket sajnálnám itt hagyni.
Szeretem én mind a kettőjüket de egyszerüen már nagyon nehezen tolerálom ami itt folyik...
Mindíg én vagyok a rossz és minden veszekedésből a mostohaanyám kerül ki győztesen.
Tudom, h ennél lhetnék okosabb, de nagyon rossz nézni hogy apu lassan elvesztem, ez a nő meg úgy az ujja köré csavarja,h apa többet nem is szabadul....
És ami a legrosszabb...
Rajta vannak a BABA témán...
Ami természetesen megint csak rontana a kialakult helyzeten habár kezdem azt hinni, h ennél rosszabb már úgy sem lehet.
Én teljesen megértem, h apa boldog a kiválasztottjával, viszont én egyre rosszabbul érzem magam és minden életkedvem elmegy mikor hazaérek...
Szeretnék normális légkörben és szeretetteljes családban élni de úgyérzem ez lassan lehetetlen.
Az őrületbe kerget ami itt van, és bármit teszek nem változik.
A nevelőanyám egy nagy gyerek,és versenytársának hisz akit ki kell ütni a nyeregből, és sikerülni is fog neki mivel apu világosan megmondta, h vele szembe én nem kerülhetek ki győztesként.
Elegem van, torkig vagyok...
Tudom, h ez eléggé hosszúra sikeredett, de nem bírom tovább,nem érzem jól magam a bőrőmben és sajnos nem tudom kivel megbeszélni.
Mit tehetek?
Aki elolvasta annak köszönöm szépen, örök hálám (:
A válaszokat előre is nagyon köszönöm.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát, és hogy ennyien időt szántatok az én problémámra:)
Kedves utolsó válaszoló!
Neked különösen köszönöm, h a saját példáddal próbálsz meg segíteni :)
Nagyon jól esik, főleg az, h végre van valaki aki enm csak engem lát hibásnak :)
Anyukámma régebben szörnyen rosszban voltam, mostmár sokat javult a kapcsolatunk rendszeresen beszélünk , és a hétvégéimet nála töltöm a barátnőimmel, és a barátomat is nagyon szereti és elfogadja (mondhatni saját gyerekeként kezeli :)
Szóval ez sokat javult, de a mostohaanyámmal semmit :/
mostmár utolsó elötti :)
de az utolsónak is köszönöm, de sajnos a barátkozás sem nagyon jött be :(
válasza:9 éves voltam, amikor új "apukát" kaptam, de már akkor fel tudtam mérni, mindenkinek jobb lesz, ha anyukám édesapám halála után újra férjhez megy. Tudom, ritka az ilyen, hogy egy ilyen korú gyerek nem önző, nem egoista, de már akkor fel tudtam mérni, hogy anyu boldogtalan társ nélkül, később pedig teljesen magányos lesz egyedül, ha én felnövök és esetleg elköltözöm. Nem mondom, hogy nem voltak feszültségek a nevelőapám és köztem, de ugyanígy vitáim voltak a Te korodban, sőt később is a saját anyámmal is. Mint tapasztalod, az édesanyáddal is változik, változóban van a kapcsolatod. Helyzet függő, időszak függő és életkori sajátosságok is belejátszanak abba, hogy pillanatnyilag kivel miLyen a viszonyod a családban.
"És ami a legrosszabb...
Rajta vannak a BABA témán..."
Ne viszonyulj így ehhez a témához, mert nem tudhatod, mit hoz a jövő. Született 12 éves koromban egy öcsém, akivel ugyan "csak" féltestvérek vagyunk, de akkor se kötődhetnénk jobban, ha édestestvérek lennénk.
Felnőttem, saját családot alapítottam, elköltöztem és hálát adok az égnek, hogy anyukám mellé olyan társat sodort az élet, akivel teljes az élete és nem magányos. Ma már nekem is felnőtt gyerekeim vannak, az öcsémnek (aki tán sose született volna meg, ha hisztizek az új "apuka" végett.) is van két csodaszép kislánya, akiket mindenki nagyon szeret. Erős, összetartó család vagyunk, mindig mindenkire számíthat a másik, ha gondja van, pedig ahányan vagyunk, annyifélék. Különbözik az életformánk, a felfogásunk, a viselkedésünk, vitáktól, veszekedésektől sem mentes a kapcsolatunk, mégis tudjuk, fontosak vagyunk egymásnak.
Az élet úgy jó, ha zajlik.:) A Te életed is tele lesz fordulatokkal. Pár év múlva teljesen más dolgok fognak érdekelni, mások lesznek számodra a fontosak és azt fogod érezni, hogy le akarsz válni a szüleidről, önállósodni szeretnél. Tudom, most még teljesen más érzéseid vannak, de hidd el, így lesz.
válasza:Azért nekem ennyire nem rossz a helyzet mint ahogy leírtad :(
Sajnálom, h neked ennyire rosszul alakult, de tudom , h apu engem soha nem dobna ki.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!