Segitségeteket kérem mert kilátástalan a helyzetem. Van ebből kiút?

Bárcsak segíthetnék, de nem tudok.

Az én apám is alkoholista volt legalább 27 évig. Végig együtt éltünk vele, és maga volt a pokol, az állandó szülői vitában felnőni, undorodni attól a férfitól, akire fel kellett volna néznem... Az ő problémája az volt, hogy az anyja utálta anyámat, anyám utálta az anyósát (joggal, mert a lagzijukon minden vendég előtt nyilvánosan lek.urvázta, noha szűz volt), és akárhová ment, az egyik nő a másikat szidta. Apám meg az alkoholba menekült, mert amíg bódult volt, legalább nem fájt neki semmi, és nem kellett választania az anyja és a felesége között.

Aztán súlyos gyomorvérzéssel, májkárosodással, delirium tremens állapotban kórházba került, és megmondták neki az orvosok, hogy vagy abbahagyja az ivást végleg, vagy meghal. Apunak volt elég ereje a kezébe venni a sorsa irányítását, és a kórházban volt annyi ideig józan, hogy elgondolkodhasson, mit is akar. Döntött, és kitartott mellette. Többé nem iszik egy kortyot sem, és imádnivaló apa lett belőle, akire felnézhetek és akire mindenben számíthatok.

Nekem ő az egyetlen közeli minta az alkoholizmusból, de azt tamultam belőle, hogy a legtöbb alkoholista menekül valami elől, amivel nem tud vagy nem akar szembenézni, menekjül az alkohol bódulatába. Csak akkor tud leállni, ha tényleg le akar állni, ehhez viszont elég kevesüknek van elegendő akaratereje. Te sajnos nem akarhatsz helyette.

A másik, hogy legyen MIÉRT, KIÉRT leállni az itallal. Ebben nagyon sokat segíthetsz neki, hiszen abból, hogy látogatod, tudhatja: van még a világon emberi lény, akinek ő fontos, akiért esetleg érdemes lenne felgyógyulni, kitisztulni.

Nem tudom, segített-e ez neked valamit...

Próbálj az önkormányzathoz fordulni,vagy családsegítőhöz, vagy valami hajléktalanokat segítő alapítványhoz.Szoktak lenni nyugdíjas napköziotthonok, ahol délelőtt lehet, esetleg elvonókúra,kórház. Nincs jobb ötletem, de próbáld meg.

Az én Apám is alkoholista volt, Ha saját maga nem akarja,nagyon nehéz segíteni.És ne szégyeld,nem a Te hibád.de próbálj segíteni.

Kérdezd meg tőle, hogy miért iszik. Ezt mindenképpen meg kell szüntetni. Próbálj beszélni vele. Az én apukám is ivott, én 15 voltam, amikor meghalt. Mai fejjel (25) mindent, de mindent megtennék érte, hogy segítsek. Januárba szülök, és a szivem szakad meg hogy nem láthatja (a nagymamámék élnek, el tudom képzelni ők mit érezhetnek-apu is én is egykék vagyunk).

Szóval sajna a hogyanban annyira nem tudok segíteni, csak így messziről szorítok hogy neked sikerüljön.

Ez nem a te felelősséged. Ha ő nem látja be, hogy az élete csak rajta múlik, akkor adhatsz neki 10millió forintot és luxuslakást, akkor sem fog a lehetőséggel élni. Lásd el élelemmel és meleg holmival, és próbáld meg jobb belátásra buzdítani. Soha ne mondj le róla. Ennyit tehetsz, többet nem.

A másik a Te saját lelkiismereted. Azon meg jómagadnak kell túllépni. Ne hagyd, hogy a rossz gondolatok magukkal sodorjanak.

Szia!

Nem a te hibád!

De van kiút:

nekem a párom alkoholista, aki gyógyul. Tudatosan gyógyul.

Én is gyógyulok, mert az alkoholbetegség berántja az egész családot.

Ez egy rettenetes betegség, nem gyengeség, nem morál kérdés.

Ma a leghatásosabb alkoholizmus ellen az Al-Anon Családi Csoportok és az Anonim Alkoholisták önsegítő csoportja.

Ez egy speciális betegség, ami Magyarországon még sajnos nem köztudott. Sokan mindenféle előítéletet, lealázó véleményt hangoztatnak róla.

A hozzáállást, megértést, és igazi segítést egy hozztartozó az Al-Anonban találhatja meg.

Nincs tagdíj, nem szekta, egy baráti társaság, ahol megértenek, reményt nyújtanak, vígasztalnak, erőt adnak, és megtanítanak vele bánni. Ez az egy módja van a kilábalásnak.

Nézd meg ahonlapon, melyik gyűlést tudnád meglátogatni, mi esik hozzád legközelebb: www.al-anon.hu

Nekem az életem fordult meg vele.

Szeretettel!