Volt olyan rokonod, aki öngyilkos lett? Hogyan tetted túl magad rajta?

Nekem a nagymamám lett, depressziós volt, de nem ismertem, még nem is születettem meg akkor, mikor Ö meghalt még apukám is viszonylag fiatal volt, szóval mondhatni semmi. Apukám is ugyanabban az életkorban halt meg mint a Mamám, csak Ö nem öngyilkos lett.. Viszont volt egy ismerösöm aki öngyilkos lett és a hozzá közel állok, cserben hagyottnak érezték magukat, amiért nem tudták vele a gondjait megbeszélni, a mai napig hiányzik nekik, de idövel túltették magukat rajta, az öngyilkosságot, sose lehet teljesen feldolgozni, nem lehet mondani, hogy így jobb neki, mert lehet, hogy ha idöben észreveszi az ember, hogy gondjai vannak akkor tudott volna segíteni neki és akkor még életben lenne, az ilyen helyzetekben azok az emberek akik közel álltak a bizonyos személyhez, okolják magukat a figyelmetlenségükért, ezért gondolom, hogy az öngyilkosság egy nagyon önzö dolog. Az ember tényleg cserben hagyottnak érzi magát és dühös magára, ami nem jó, mert nem magadra kell annak lenni, hanem rá kellene, de utána megint elkezdesz azon gondolkodni, hogy de megállíthattad volna ha ez meg ez.. Èn azt tapasztaltam, hogyha valaki öngyilkosságot akar elkövetni, nem szól senkinek, viszont aki azzal fenyegetözik, hogy megöli magát, az csak azt akarja, hogy figyeljenek rá, egy segélykiáltás. Talán ez a személy is próbált segítséget kérni, csak a hozzátartozok nem vették észre, mert a saját gondjuk épp nagyobb volt. Ezért kell figyelni az emberekre, legalábbis azokra akik fontosak nekünk, hogy legyen kinek kiönteni a lelküket, föleg a mondhatni, gyengébb lelkü embereknek. Hú, hosszú lett, remélem érted :)

17/L

#5, szégyellem, de felröhögtem :D

Volt egy ismerősöm, aki hasonlóképpen járt: hasba akarta magát szúrni, de nem ám egy hirtelen döféssel, hanem a kés hegyével bökdöste a bőrét (még vér sem buggyant ki). Aztán arra ment ki a felesége, hogy a férje nagyokat szisszent. Végül abbahagyta az öngyilkossági kísérletet. Állítólag mikor lerakta a kést, azt mondta, hogy "áú basszus, ez fááááj" :D

Igen, és tudtunk róla, próbáltunk segíteni, de mégis megtette. Nem lehet egy felnőtt embert a nap 24 órójában felügyelni (bevittük kóházba is, de hazament két nap után). Tehetetlenek voltunk.

Akkor nem éreztem szinte semmit, két-három év elmúltával kezdett előjönni a fájdalom.

Nagymamám, de nem ismertem, még apukám is elég kicsi gyerek volt, mikor megtörtént, felakasztotta magát. Nem szoktunk erről beszélni a családban, de úgy tudom apukám találta meg, 10 év körüli volt...Mindig összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok. És állítólag án nagyon hasonlítok nagymamámra, külsőre pont olyan vagyok, személyiség, temperamentum is hasonló. Sajnos ő alkoholista volt és depressziós:(

Keresztapám is öngyilkos lett, elváltak a keresztanyámmal, aki elköltözött egy másik országba a lányukkal, ő meg vissza kellett költözzön a szüleihez. Ő is nagyon sokat ivott, emiatt is váltak el.

Ezenkívűl egy jó barátom is öngyilkos lett, vonat elé ugrott pont a 21. születésnapja hajnalán. Azóta se tudja senki, hogy miért.

Nem tudom miért, de körülöttem elég sok ilyen eset volt, még ezeken kívűl 5 embert ismertem aki öngyilkos lett a közelmúltban. Mind fiatal, 20-30 közötti fiúk..

Párom édesapja, de én nem ismertem őt.

Páromat nagyon megviselte, mert nagyon közel álltak egymáshoz. 3 éve történt, párom akkor 26 éves volt. Édesapja rákos volt, megtagadta az orvosi segítséget, és úgymond "magán segített". Megrázó volt a halála, mert felakasztotta magát, és a párom nagymamája talált rá. Ők ketten magukat hibáztatják mai napig. Párom 2 évig depressziós volt, ijesztően lefogyott, alig evett. Úgymond én segítettem neki kijönni a depresszióból, mert eltereltem a figyelmét, de szerintem egy ilyenen senki sem tudja túltenni magát, főleg ha közel álltak egymáshoz.