Hogyan éljek a nagymamámnál, miután elköltöztem otthonról?

Anyámékkal nagyon megromlott a kapcsolatom. Apám alkoholizmusa miatt anyám tiszta idegroncs, és rajtam vezeti le a bajait. Úgy érzem magam itthon, mint egy csicska, úgy beszél velem, mint valami állattal. Tegnap rám parancsolt, hogy nyírjam le a füvet, de mivel az udvarunk kicsit gödrös és nagy fű is volt, az erőfeszítés miatt leégettem a fűnyírót. Erre nekem áll, mert én elrontottam. Mondtam neki, hogy az utcán miért ér térdig a fű, míg az udvaron nem? Válasza: "hát ott nem volt kedvem megcsinálni!" B*****d meg akkor, ha nem volt kedved, leégetem a fűnyírót, mert nagyságos asszonynak nem volt kedve ott lenyírni a múltkor, és én vagyok a hibás, amiért tönkrement, mert térdig érő füvet hagyott az utcán. Állandóan parancsolgat. Nincs egy órája, hogy álltunk a buszmegállóban, erre elkezdi nekem, hogy menjünk közelebb. Mondtam neki, hogy jó ez itt, még negyed óra, mire jön a busz. Erre elkezd velem ordibálni az utca kellős közepén, hogy ha ő azt mondta, hogy oda, akkor húzzak oda. Mindig azzal jön nekem, hogy én mindent megkapok. De milyen áron? Egy csicskának érzem magam, mindenért hibáztat, azért is, mert hogy apámmal tönkrement a házassága. Mert megmondtam neki, hogy egész életében ivott apám, akkor minek ment hozzá? És hogy én őt ne vonjam felelősségre. Az egész gyerekkoromat tönkretette azzal, hogy lett volna lehetősége velem együtt elmenni albérletbe, de nem tette meg, mert ilyen idióta. Kiteszi a kölykét egy hülye férfinek. Nagyon úgy érzem, hogy nemsokára a pszichiátrián kötök ki. Mamával lebeszéltem, hogy mehetek oda lakni. Na igen ám, de elkezdtem a jogsit csinálni, ami azt jelenti, hogy a KRESZ része van kifizetve. Ha anyám megharagszik rám, amiért én ott hagytam őket, mi lesz velem? Mi van, ha tovább nem segít nekem anyagilag semmiben, úgy a jogsi letételében, mint másban? Szégyen szemre álljak mama előtt és "csórjak" szegénytől pár ezer forintokat, hogy hát mama, be kell ezt fizetni az iskolában, hát mama, tönkrement a cipőm, újat kéne venni, és még miegymás. Itt akarom hagyni anyámékat, legalább én sem veszekszem se anyámmal, se apámmal, másrészt meg nem foghatja rám, hogy ez meg az is miattam van. De félek, hogy nem fog támogatni semmiben sem. Bűnös gondolataim támadtak. Akármennyire is pofátlanság, itthonról elvennék vagy 10 ezer forintot a tudtuk nélkül, és ha bármikor nagyon szükséges volna, felhasználnám. Csak hogy legyen mihez nyúlni. Majd ha fizetésem lesz, visszateszem nekik. Mama néha ad 1-2 ezer forintot, azokból gazdálkodnék, amíg lehet. De mit csináljak szegény mamával is? Nekem elegem van ebből a bunkóságból, ahogy velem beszélnek, ebből a csicskáztatásból. Mert még ha szépen megkérne arra, hogy ezt meg ezt csináljam meg, de neeeeem. Egy példa: "Keljél felfele, aztán lehet menni ki a kertbe, vagy menjél füvet nyírni. Igyekezzél!" Szépen félvállról mondva. És ehhez még tegyetek hozzá egy kis nagyképűséget. Emberek, segítsetek, mit csináljak? :'(

17/L