Elvált szülők! Csak én érzem kellemetlennek, amikor a gyerektartáson felül pénzt kérek a gyermekünk édesapjától (a volt férjemtől)?

15 éve elváltunk, van egy 17 éves lányunk. Mivel a volt férjem a válás után nem költözött messzebbre, ezért egymás melletti városban élünk, így igazából akkor látják egymást a nagylánnyal, amikor csak szeretnék. Soha nem volt megszabva, hogy például csak hétvégén, vagy kéthetente találkozhatnak, mert teljesen fölösleges lenne.

Az apuka 15 ezer forint gyerektartást fizet a válás óta, és persze néha-néha ad egy-két ezret a nagylánynak, de ezen felül ugye nem fizet, mivel ebben az összegben állapodtunk meg annak idején.

Viszont ilyenkor, iskolakezdés előtt, hiába van egy viszonylag jó fizetésem (vidéki viszonylatban), nem ártana, ha az apuka is besegítene egy kicsit. Ha a nagylányom kér tőle, akkor rögtön az a válasz, hogy minek új táska, amikor ott a régi (amit már hat éve használ és nincs túl jó állapotban), minek új szemüveg, amikor van már (jó, ez lehet hogy nem létfontosságú, de azt is megértem, hogy a 12 éves korában választott szemüveg már nem tetszik neki), minek ennyi füzet, ilyen drága könyvek (mintha mi szabnánk meg az árát) stb. Ezért a nagylányom már nem is mer tőle kérni, mert azt mondja, a nagy duzzogva odaadott könyöradománya nem kell neki, de ugyanakkor ezekre a dolgokra szüksége is van. (Nem annyira lényeges, de idén például már százezret biztosan elköltöttünk iskolaszerekre, őszi ruhákra, tornafelszerelésre stb.) Az apja meg csak azt hajtogatja, hogy abból a 15e forintból bőven ki lehet jönni egy hónapra (persze, ha megveszem a sz*r kínai cipőt, amit egy hét után dobhatok ki, mert levált a talpa - és tényleg volt ilyen! -, akkor valóban kijövünk, meg ha nem veszek minden tantárgyra külön füzetet, hanem egy füzetbe ír a biológiától az irodalomig mindent, akkor lehet, hogy elég lenne ez az összeg), és lassan már én is ott tartok, hogy nem merem felhívni, mert akkor meg úgy leiskoláz, annyira csak a maga igazát hajtogatja, hogy felmegy kétszázra a vérnyomásom.

Elvált szülők! Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Én álljak oda elé, és mondjam meg, hogy akkor költöttem a lányunkra 100e forintot, legyen szíves és adja oda a felét (vagy vonja le miattam azt a 15e-t, és adjon csak 85-öt)? Vagy mondjam a lányomnak, hogy kérjen tőle ő, hiszen mégiscsak az ő apja? Vagy ne kérjen senki, hiszen 15e-ből ki lehet jönni (na jó, ez csak költői kérdés volt)?