Van köztetek olyan, akinek a párja (barát, barátnő vagy menyasszonya, vőlegénye, esetleg házastársa meghalt? Mennyi idő alatt, és hogyan dolgoztad fel? Hogyan alakult az életed azóta?

Volt hasonló kérdés, #7 az én válaszom rá.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Nem sokkal később Édesanyám is elhunyt, az ország is átlépte nálam a határt, szóval én tipliztem. Ma már egy másik országban élek, talán itt boldogabb élet vár.

Két ismerősöm van.

1./ A barátnőm fiának a barátnője halt meg, 18 évesen egy veleszületett betegségbe, ami akkor aktivizálódott. Semmi előjele nem volt, csak utólag derült ki mi történt. A fiú pszichiátriára került, mert a halott lánnyal levelezett meg beszélt hozzá stb, nem tudta elfogadni és feldolgozni. Ennek kb 15 éve. Azóta teljesen normál életet él. Kb 1.5 évig kezelték.

2./ Barátnőm férje lett öngyilkos két pici gyerek mellett. Mivel ő döntött úgy, hogy otthagyja őket, barátnőm haragudott rá, amiért otthagyta. Neki kb 2 hónap kellett ahhoz, hogy elfelejtse a történteket. Válás előtt álltak.

Mára már 3 gyermeke van, és boldog kapcsolatban él.

Nagyon sok mindentől függ ez szerintem. Kinek milyen a személyisége, ki mennyire erős stb.

Én arról tudok írni, édesapám hogy dolgozta föl anyám halálát. Több, mint 7 éve történt, minden előjel nélkül, reggel találtuk holtan az ágyban...27 éve voltak házasok, és, habár sokan nem hiszik el, hogy a szerelem ennyi ideig megmarad, náluk így volt. Apámnak a gyász ráment a szervezetére, és egyfolytában szívinfarktus szerű tüneteket produkált, mellette pedig nehezen lélegzett. Legalább 3 hónapig alig aludt, éjjelente többször keltünk arra, hogy sír, és fájdalmasan jajgat. 5 dolog segített neki:

1. Én és a nővérem. Mi hárman apámmal igazi, összetartó család voltunk.

2. Egy jó pszichológus.

3. Jóga.

4. Xanax.

5. 1 évvel rá találkozott egy nővel, aki azóta is az élettársa, és mi is nagyon megszerettük a nővéremmel.

Most már elég jól van, bár szerintem a lelke mélyén azért is kezdett hamar párkapcsolatot az özvegység után, hogy ne kelljen sokáig szembenéznie a szomorú helyzettel. Ezt úgy értem, hogy IGAZÁBÓL nem dolgozta föl teljesen, mert nem is akarta feldolgozni, elfogadni, és a mai napig nem nézett szembe teljesen az igazsággal. Az igazi szerencse, hogy ebben a helyzetben egy valóban fantasztikus nővel hozta újra össze a sors, de biztos vagyok benne, hogy élete végéig édesanyámé az első hely a szívében.

Nekem a párom 2013 májusában lett ongyilkos. Vagyis..hát nem is tudom hogy nevezzem,exnek?.2 nappal a halála elott szakítottam vele,mert megcsalt. (De annyira szerettem ot,hogy a mai napig ugy mondom h, a párom) Na szoval..nagyon bánta a dolgot.Nagyon-nagyon..De hogy konkrétan emiatt e tette azt nem tudom,de más problémái is voltak,amikrol mesélt,de nem gondoltam volna hogy ennyire komolyak. lelkileg labilis volt.

Nos,azóta teljesen magam alatt vagyok,nem tettem magam túl rajta,szerintem soha nem is fogom. Kavartam egy sráccal 3 hónapig (oktober,nov.december),mondván magamban hátha segít tultenni magam rajta, de nem ment. Be is fejeztem vele. Probalom magam jol erezni a barataimmal,es egyre ritkabban kimutatni,hogy hiányzik..de mindig eszembe jut,rengeteg zenérol,filmrol,helyekrol..rengeteg dologrol eszembe jut. Most is potyogo konnyekkel írom ezeket a sorokat..

Mindig felteszem a kérdést, hogy miért érdemeltem ezt ilyen fiatalon? Miért kell egy életen át ezt hordoznom a lelkemben,ezt a tragediat,szomorusagot? Azóta sokkal érzékenyebb vagyok, labilisabb (mindig is az voltam,de most még inkább),és probalok bizni abban hogy egyszer talalok egy ferfit aki mellett szinten boldog leszek. Bár tudom, hogy senkit se fogok annyira szeretni,mint Ot ;(

20/L

jaj, hát azóta fosulira járok,nem olyan nehez sulit valasztottam a gimi utan,de még így is nehezen megy a tanulás,meg amugy minden. Orvosságot is szedek már 5-6 éve aminek olyan mellekhatasai vannak h nehezen koncentralok meg almosabb vagyok..ez hab volt a tortán.