Feljelentsem? Mi a menete? Próbálom röviden. Sosem ütött meg a párom, tegnap estig. Elszakadófélben vagyunk, eddig úgy volt mindent le tudunk rendezni, de nagyon rondán átvert engem és a gyerekeket is. Folytatás lent.

Itt is vagyok. Köszönöm,hogy aggódtok értem, igazán jól esik. Eddig nem volt rá időm és energiám,hogy a gép elé üljek. Most hajnaltól végre én is aludtam pár órát,a fiaim pedig még húzzák a lóbőrt hál istennek.

A tegnapi nap húzós volt nagyon. Végülis elintéztem a látleletet magam, elmentem a rendőrségre is, de ez nem épp egy lassú procedúra(a látlelettel kapcsolatban igazatok volt,egyáltalán nem feltétele a feljelentésnek,ha nincsen ,ők intézkednek)és sajnos hamarosan jöttt a telefon,hogy gond van a kicsivel. Rendesek voltak,hazahoztak és mivel rohhammentő azért nem kellett az álllapotához, az sbo-ra is bevittek.Középsúlyos asztmás roham volt,kapott injekciót,oxigént éjszakára saját felelősségre hazahozhattam(ő autista is,a kórházat nagyon nehezen viseli).Aki az ügyemmel elsősorban foglalkozik,nagyon kedves,segítőkész. Felajánlotta,hogy nálam befejezzük a részletes vallomás tételt(kivételes helyzetemre való tekintettel,de ezt én nem akartam,elég nagy trauma ez a gyerekeimnek így is,ne hallják amit nem muszáj,pláne a nagyobb. Mivel ma ugye alapból ügyelet van, sokan nincsenek bent,így hétfőn folytathatnánk, de bemegy a kedvemért,így délután 2-kor találkozunk és elvarjuk a szálakat.A többit majd intézik. Egyenlőre úgy tűnik nincs honnan előkeríteni,mert ugye ez a lakcíme,itt meg nincs,így marad a munkahelye,ami neki lesz kellemetlen,de ez engem már hol érdekel. Előbb-utóbb úgyis kiderül minden.Ma kapok majd pontos tájékoztatást is a további lehetőségeimről stb...,minden információt,ami segítségemre lehet és amit tegnap a nagy rohanásban nem lehetett. Valamelyest megnyugodtam, nem volt senki lekezelő és tudálékos,rosszabbra számítottam. Egyenlrőre így állunk.Hogy mi hogy vagyunk? Én úgy ahogy. A szememmel hétfőn kell mennem szemészetre,mert valószínű csak a duzzanattól nem látok vele rendesen,de a dokit aggasztja, hogy nem tisztul folyamatosan a homályos látás.

Ami a nőt illeti? Tán 3 hete ha ismeri.Tudom mi a neve,kb. hol laki. Eleinte elmondott mindent,amíg nem kezdett újra hazudozni. Először gyűlöltem. Most már inkább csak egy mevetéssel és szánalommal vegyes sajnálatot érzek iránta. Azt hiszi megfogta az isten lábát, pedig az az ördög patája. Majd rájön. Tudom milyen álllapotban van, senki és semmi nem győzhetné meg arról,hogy nem a tökéletes pasiz,álmai szerelmét találta meg. Rajong érte, ez a rajongás ami a páromnak olyan mocskos mód tetszik. Értem én ezt az egészet,olyan mintha én írtam volna a forgatókönyvet,tudom az egész sztorit,néha elszórakozom avval,hogy meg tudom-e sacccolni mikor lesz vége.Nagyon néha. Beszéltünk tegnap a párommal,volt párommal. Felhívtam mi van a gyerekkel.semmi nem érdekelte,kizárólag az,mikor kapja meg a cuccait,mert ugye ide nem jöhet fel többé. Annyit nem kérdezett meg hogy az elmúlt 2 napban volt-e mit ennie a gyerekeinek. Nyilván gondolhatta,hogy az azóta hazaérkezett anyukám nem hagy lógva,de akkor is. Milyen ember az ilyen? Nem voltértelme vitázni vele,vagy kioktatni,lepergett róla minden. bennem pedig ott és akkor elszakadt valami. Végleg és helyrehozhatatlanul. A döbbenet és hitetlenség után eluralkodott rajtam a mélységes megvetés. Hogy léphet át valaki így a saját fián? A kicsi megszokta,ha bármi baja van,vagy akármi történik,ha nem is azonnal,de apa jön. Most apa nem jött,pedig rohadtul nincs semmi dolga tegnap kora délutántól. Nem igazán tudom megnyugtatni,az autizmusából adódóan ő nehezen kezeli az új helyzeteket és nem érti a szokatlant,azt pedig végképp nem tudja felfogni hova tűnt az apja az életéből,az az meber aki születése óta 2 napnál sosem volt többet távol tőle. Most ez egyre rosszabb lesz,aztán majd lassan,nagyon lassan lenyugszik. Remélem. Most a "hol van apa" kezdetű kérdés több ezerszeri említése a napi rutin. Próbálom lekötni. A nagyobbik jól van,bár nem igazán tudom mit érez legbelül,sokat fogok vele beszélgetni erről,csak meg akarom várni,hogy ő kezdeményezzen,hagyom,hogy lenyugodjon a lelke,nem akarok ajtóstól rontani a házba. Én kicsit olyan vagyok mint egy tornádótól sújtott kisváros lakója, a vihar elülteután. Szépen lassan mindent újjá építek,tán jobb is lesz az új,mint a régi. Ha pedig visszatér a tornádó,vagy jönne egy újabb,már lesz annyi eszem,hogy lehúzódom a pincébe előle. Még visszanézek hozzátok,szólok mikor mi történt és nem győzöm hangsúlyozni milyen sokat segített nekem itt "vadidegenek" kis csoportja,pusztán avval,hogy tanácsokkal lát el és aggódik értem. Felkeltek a fiúk,befejezem,de mint mondtam,nem tűnök el,rendszeresen bepillantok,ma már úgyis nyugisabb napunk lesz.