Haldoklik, hogy bírjam ki?

Nehéz idöszak,legyetek mellette,könnyebb lesz neki.Elkell viselni a kiabàlàsàt,szenvedését.Legjobb lenne ha elterelnétek a fàjdalmàrol a figyelmet.

Ha ott élsz, ahol ő, szerintem menj el onnan, míg meg nem hal szegény, ez egész életed végéig pecsétet tehet rád. Nagyon nehéz az ilyesmit kiheverni, ha pedig nem bírod az ilyesmit akkor ne maradj ott, biztos van hova menj addig... Próbáld elterelni a gondolataid, mert attól ha ott vagy vele attól neked se de neki se lesz jobb. Nagyon sajnálom...

Ha neki az segít, akkor legyél mellette, ki KELL bírnod. Ez most nem rólad szól, hogy Te hogy bírod ki, hanem hogy neki mitől lenne könnyebb, gyorsabb, egy kicsivel is kevésbé szenvedés. Kemény neked nagyon, de gondolj bele, hogy neki milyen lehet és ne arra gondolj, hogy te hogy fogod kibírni.

Ha fájdalmai vannak a betegnek akkor beszéld meg a háziorvossal, hogy jojjon el minden nap és adjon neki egy fájdalomcsillapíto injekciot, legalább addig pihen amíg a gyogyszer hat.

Ha ennyire nem bírod elviselni, akkor nem kell kibírnod. Nem szeretek ilyen tanácsot adni, de ne legyél a közelébe, mert ezzel saját magadnak ártasz a legtöbbet! Ő nemsokára végleg megpihenhet, de rád még hosszú-hosszú évek várnak, és nem teheted meg magaddal, hogy ilyen borzalmas élmények kísérjenek életed végéig.

Döntsd el, hogy te vagy fontos vagy a néni. ha a néni, akkor maradj mellette és bírd ki, ha te vagy a legfontosabb magadnak, akkor menj el és hagyd egyedül. nem baj, hogy téged szeret, ha így döntesz, akkor magadat kíméld.

Az én dédnagymamám is hasonlóan ment el sajnos. :( Az utolsó heteiben már csak a halálról beszélt, oxigént kapott otthon is egész éjszaka, vége felé már majdnem napközben is végig. Enélkül szinte nem tudott létezni, szabályosan fuldoklott. Borzalmas volt nézni, pedig csak egy-egy napra láttam, de akkor is bőgve mentem mindig haza. Ő beletörődött a halálba, úgymond csendben szenvedett, de látszott rajta, és mondta is, hogy nagyon nagy megkönnyebbülés lenne számára a halál most már. Nem tud felkelni, nem tud levegőt venni, odaát a férjével lehet... mi kell még?! Olyan végtelen higgadtsággal mondta, az én könnyeim meg csak potyogtak, de tudtam hogy igaza van, és hogy jobb lesz neki így csak annyira nehéz beletörődni. Nehéz elképzelni, hogy egy ember képes ennyire urrá lenni a félelmén és átadni magát az érzésnek. A temetésén nem azért sírtam, mert többé nem ölelhetem át. Az utolsó mondatai jutottak eszembe újra és újra. Hihetetlen volt. Hamarabb sikerült is túltennem magam rajta, mint azon rokonaim halálán, akik nem akarták! Beszéljetek az orvossal, tegyetek meg mindent, hogy enyhítsétek az utolsó napok fájdalmait, ti se szenvedjetek, és ő sem! Nem ezt érdemli!!! Legyetek mellette, fogjátok a kezét, beszéljetek hozzá!