Szerintetek mit lehet kezdeni egy egyébként nem vészes, de az életszínvonalat már igencsak fenyegető alkoholizmussal?

Alkoholista apa mellett nőttem fel.

Én megígértem a férjemnek,ha többet fog inni mint hétvgén 1-1 sör,akkor én szó nélkül lelépek,undorodom az alkoholistáktól. (egyenlőre nem fenyeget ilyen veszély,nem szeret inni,csak ilyen édes női koktélokat,amit én is)

Én nem tenném ki a gyerekeimet ilyennek.Bár saját magamat sem.

Nézd Kérdező, ebben a helyzetben voltaképp azt teszel, amit akarsz, ugyanis jó döntés nincs.... ha így marad mint eddig, akkor Te fogod folyamatosan azt érezni, hogy "Nekem az nagyon fáj, hogy kettőnk együttes jövedelme alapján nem itt kellene tartanunk, ahol most vagyunk", ha meg neked lenne igazad, és el tudnád érni a célod, akkor a párod érezné úgy, hogy hiába dolgozik, mert még a meglévő örömforrásokat is elveszik tőle. Ha meg külön mentek, azzal meg mindketten veszítetek voltaképp, neked sem az lesz már a kérdés, hogy kettőtök együttes jövedelme alatt hol tartanátok, ő meg lehet, hogy kénytelen lenne lemondani dolgokról.

Kb ez a valós felállás...

És nem, egy megrögzött szociális ivóból nagyon ritkán lesz fejszével kergezőző garázda alkesz, az többnyire olyan marad élethosszan, hogy a napi 2-3 söre hozzá tartozik a napi komfortjához, életmódjához. A rendszerváltás előttről van erről statisztika, Magyarországon kb 2 millió ember volt ilyen szociális ivó, aki vidéken a saját borát-pálinkáját iszogatta a mindennapi tevékenysége közben, a városban meg jellemzően munka után ült be a munkatársaival meginni a 2-3 sört...

Kérdező (#7) tudod, nálunk annyival áldásosabb a helyzet, hogy megosztott a szerep, én vagyok a láncdohányos, és a zasszony:) a szociális ivó, nincs tehát mivel piszkálnunk egymást. Viszont ahogy a párom se tudná sehogy elérni valszeg, hogy én egyáltalán ne dohányozzak, pont ugyanúgy én sem tudnám elérni valszeg, hogy ő egyáltalán ne igyon - és nem is akarjuk. Eleve kompromisszumos megoldásokra törekszünk, én is szólok nyugodtan, ha úgy látom, hogy kezd elszaladni a ló, meg ő is, és ezt általában el is fogadjuk egymástól, tiszteletben is tartjuk, hisz ebben nyilván való, hogy a féltés a fő motiváció.

Szóval valszeg nálatok is az működhetne a legsanszosabban, ha kompromisszumra törekednétek, mondjuk a férjed belátná, hogy (legalább hét közben) ne igyon többet napi 1 vagy 2 sörnél, a cigarettát meg mondjuk töltse magának és talán azt is lehet redukálni, Te meg belátnád, hogy megfosztani ezektől nem lenne etikus. És ha így eléred, hogy feleződjenek a költségek, akkor mindenki jól jár, a férjednek is megmaradnak a számára fontos örömforrásai, meg a kasszában is jóval több marad.

Többen egy kicsit el vagytok tévedve, amiket példákat hoztok, az már túl megy a szociális ivó fogalmán.

Szociális ivó az aki ünnepeken, születésnapokon, bulikon fogyaszt alkoholt!

Azt gondolom, sürgősen költözz el, az alkoholizmus MINDENRE kihatással van. Testi, lelki, szociális oldalon, ha jól átgondolod, te ezt már tapasztalod is. És ez csak rosszabb lesz!!!

És amíg a férjed nem látja, vagy nem akarja látni ezeket, addig semmi esély, hogy változzon bármi is.

Persze egy utolsó esélyt, egy higgadt beszélgetés megadhatsz a dolognak, csak tudatosítsd vele, hogy te így nem tudsz élni, és nem is akarsz.