Nálatok szoktak veszekedések lenni karácsonykor?

Nálunk gyerekkoromban mindig veszekedés volt Karácsonykor. Máskor is, miért lett volna ez a nap kivétel? Anyám, nevelőapám és nagyanyám mindig összemarakodtak:( Napközben inkább, a készülődés alatt. Estére már nem.

Már saját családom van, férjem és két gyerekem. Még egy ünnepen sem vesztünk össze. Igyekszem másként élni, mint az őseim, a rossz gyerekkorom miatt. Én békés, nyugodt életet akarok a gyerekeimnek, és a férjem is. Ha konfliktus van, megbeszéljük higgadtan, igyekszünk nem a gyerekek előtt. Szeretjük és tiszteljük egymást nagyon, és eszerint viselkedünk egymással.

Kb 1998ban történt.

Én nekiálltam díszíteni a Karácsonyfát.

Anyu főzött.

Apu átment egy bejglivel az egyik baráti házaspárhoz.

Akik hálából megitatták őt valami brutál házipálinkával.

Apu már elég rossz állapotban jött haza.

Elkezdtek veszekedni, hogy de hát miért ivott és hú meg ha.

Én magamra zártam a nappali ajtót, hogy nyugodtan tudjak díszíteni.

Ő meg be akart jönni.

Lenyomta a kilincset.

Észrevette, hogy be van zárva.

Elkezdett dörömbölni, hogy nyissam ki, mit szórakozok.

Válaszoltam, hogy megyek nyitom,

de abban a pillanatban ő átütötte a vastag ablaküveget.

Aztán szaladt a kádhoz a vérző kezével.

Bekötöztük neki.

Ő rögtön ki is józanodott a fájdalomtól.

Lefeküdt aludni.

Anyukám lélekjelenlétén múlt az egész, aki utána nem hagyta annyiban hanem bevitte őt az ügyeletre.

Ahol aztán meg kellett műteni a kezét.

Ha nem mentek volna be időben, maradandó károsodása lett volna.

Így töltöttem egyedül az egész Karácsony estét, míg ők a Baleseti sebészeten voltak éjjelig.

Anyám alkoholista, apám úgyszintén. Gondolhatod milyen karácsonyink volt gyerekként. Két dudás egy csárdában nem fér meg, veszekedés, verekedés ....

Felnőttként mivel saját családom van, minden erőmmel azon vagyok hogy az én gyerekeimnek normalis életük legyen. Én nem iszom sose, férjem se szerencsére. Boldog, szeretetben teljes karácsonyunk volt eddig amióta egy család vagyunk. Igy belegondolva egyrészt szomorú hogy nekem ilyen gyerekkor jutott, a másik oldalról nézve meg örülök hogy tudom hogy Ne viselkedjek, milyen életet Nem akarok a gyerekeimnek.

1996-ban történt.

A szüleim házassága finoman szólva katasztrófa volt. Apám rendszeresen ivott, olyankor pedig agresszív és idióta lett. Anyu a nővéremmel sem jött ki akkoriban. Elindult valami kis marhaság miatt egy szópárbaj, majd apám is beszállt a vitába. Egyre hangosabban akarta mindenki érvényesíteni az igazát, aztán előkerült egy kés, amivel szerencsére nem sebzett meg senki, de a feldíszített karácsonyfát kidobta az ablakon. Utána leültünk négyen az asztalhoz vacsorázni, én bőgtem, anyu bőgött, a nővérem és apám pedig idegbetegen csapkodott az asztalnál. Nálunk így és hasonlóképpen zajlottak a karácsonyok, ezért nagyon örülök, hogy elváltak!

Szerencsére ezt csak hallomásból ismerem, hogy sokan összevesznek a nagy készülődésben.

Nálunk nem szokott veszekedés lenni, de egyébként máskor sem szoktunk ilyen hülyeségeken veszekedni.