Férjem nem szól hozzám napok óta, levegőnek néz. Mit tegyek?

Én a helyedben nekiszegezném, hogy "úgy látszik, levegőnek nézel!" De annál jobb! Mert a levegőre nem kell se főzni, se mosni, se...

Ne félj, ha betartod, nagyon gyorsan meg fog szelídülni! Csak tartsad magad, nehogy te eresszél! És bármikor az orra alá vághatod, hogy "Na mi van, mégse vagyok levegő?"

Ha ügyes vagy jódarabon eldőltek az erőviszonyok a kapcsolatotokban és a te javadra dőltek el.

Mert a kezedben a mondat, hogy "akkor kellett volna gondolkozni, amikor duzzogva levegőnek néztél!"

Én várnék még egy jó ideig, hogy ő közeledjen.

Azt azért mondanám neki, hogy beszélgetnetek a dologról mindenképpen kell, de megvárod őt, s hogy ha úgy gondolja elérkezett az idő beszélgetésre, akkor szóljon! Addig meg sajnos a feszültség megmarad.

Ha megbeszélés nélkül, csak magától elkezd közeledni, barátkozni, akkor is szóvá tenném, hogy kell beszélgetni. Szokássá lehet ugyanis alakítani, ha problémákat nem beszéljük meg, hanem átlépünk rajta. Ez egy nagyon alattomos párkapcsolati csapda!

Ha nem kezdeményez, csak sokáig (hetekig) durcáskodik, akkor el kellene gondolkodni, valóban ideális partner-e.

Hát nekem is nagyon zavaros az irományod.Fél éve vagytok együtt és babátok is van?Ezt hogy csináltátok?Miért nem ismerted ki az esküvő előtt?Nem szól hozzád?Te se szólj hozzá.Te kint virrasztasz a gyerekkel mert őt zavarja??Nem vagy normális!Zavard ki őt,akkor nem zavarja bent.A baba miatt pedig nagyon de nagyon felelőtlenek voltatok,hogy egy ilyen labilis kapcsolatba bevállaltátok.Füvezik i,depis is?Gratula a választásodhoz.

Szegény kisbaba hová született.....

És ennyi idősen ennyi élettapasztalattal is ennyire felelőtlenek vagytok?Már ne haragudj,de számomra ez annak tűnik,gyereket szülni ilyen embernek ilyen körülményekkel.

Talán 36 évesen már lehetne annyi,hogy együtt élek pár évet valakivel mielőtt szülök neki.Én akkor is csak a babát sajnálom legjobban

Talán egyszerűen ilyen a párod. Mint egy ovis, úgy reagálja le a problémákat. Azért gondolom, mert az én párom is ebbe a kategóriába tartozik. A házasságunk elején úgy tudott duzzogni, hogy az okát sem mondta meg. Először én is próbáltam beszélni vele, de akkor még idétlenebb lett...sőt, szerintem tetszett neki, hogy görcsölök.

Amikor meguntam a dolgot, onnantól kezdve nem foglalkoztam vele. Ez nem jelenti, hogy ne szóltam volna hozzá. Éppen úgy beszéltem vele, elmondtam a dolgaimat, kedves voltam, elláttam őt, ahogy eddig. Ugyanúgy megsimogattam, kapott puszit is, de nem erőltettem hogy válaszoljon. Úgy tettem, mintha egy némával élnék együtt, és ez nem zavarna.

Hamar leszokott a durcáról, mert rájött hogy nem tud kihozni a béketűrésből:D Azt nem mondom, hogy nálatok pont ez válik be, de talán valamit tudsz hasznosítani belőle.

Azért egy-két választ nem értek. Egy házasság nem szkander, hogy ki az erősebb, ki kerül fölénybe. Az főleg fura, hogy egy "győzelmet" kobogtasson az egyik fél később a másik arcába. Ez nekem felfoghatatlan.