Miért ennyire kritikus pont a nőknél a 30. életév?

még szerencsére nem vagyok annyi, bár nem is félek tőle olyan drasztikusan. amiatt aggódok egy kicsit, h addigra szeretnék már gyereket, csak félő, h nem tartom magam elég érettnek még akkor sem a feladatra. annyiban szerencsés vagyok, h van párom, normális munkám, lakásom, és eddig minden korszakot sikerült teljességében megélnem. tanultam, amikor tanulni kellett, buliztam mikor bulizni szerettem volna. nem érzem h lemaradtam volna bármiről is, viszont nem tudom magam reálisan megítélni, kellene valami isteni sugallat, ami majd azt jelzi, h most már készen állok egy gyerekre.