Összeköltözés házasság előtt?

Valóban sokáig élt egy olyan rendszer, ahol ez nem volt elfogadott.

DE tegyük hozzá, hogy akkor a házasságot ritkán előzte meg egy-két évnél hosszabb együttjárás, ráadásul 20-22 éves korukra a fiatalok már bőven házasok voltak. Így azért kicsit más a gyerek fekvése.

Ma a házasságot általában hosszabb együttjárás és együttélés is megelőzi, így évekbe telik, mire az ember eljut az esküvőig. Viszont talán így megalapozottabb.

Nekem az első kapcsolatom 5 évig tartott, 4 év együttéléssel. Nem bánom, hogy nem házasodtunk, így nem kellett válnunk. Férjhez menni csak egyszer szeretnék, olyanhoz, aki tényleg tökéletes párom, és akivel utána életünk végéig kitartunk egymás mellett. Hogy ezt nem sikerült elsőre megtalálni? Szomorú, de mit lehet tenni? Nem lehet elvárni minden tapasztalatlan fiataltól, hogy elsőre jól válasszon!

Mi is együtt éltünk évekig a házasság előtt. Nem bántuk meg, mert nagyon alaposan megismertük egymás mindennapi szokásait, és nem voltak kétségek a házasság előtt, h biztosan jól döntök-e.

Egy ismerősöm pont ma mesélte, h azért végződött válással a kapcsolatuk, mert nagyon fiatalon házasodott és akkoriban nem volt szokás együtt élni a házasság előtt és csak az esküvő után derült ki, h ez nekik nem megy. Aztán most van új kapcsolata és meg lehet nézni, h bizony nem siet vele azonnal összeházasodni, hanem együtt élnek.

Persze sülhet el jól is egy olyan házasság, ahol nem élt együtt a pár, csak nagyobb az esély rá, h nem fog. Manapság ez azért fontos szempont, amikor már nem az van, h a gyerekek kitalálják, h ők bizony házasodnak, a szülők meg elejtik, ami a kezükben van és rohannak megszervezni és kifizetni az esküvőt. Sok fiatal pár saját maga gyűjti össze az esküvőre valót és nem fog kockáztatni azzalk a felkiáltással, h majd akkor elválunk.

Más életébe beleszólni és arról kérdés nélkül véleményt mondani... Na az etikátlan.

Szerintem.

Együtt élni házasság előtt? Annak a két embernek a magánügye, akik a kapcsolatban vannak. Ennyi.

Se törvény, se egyház, se a pletykás rokonok, idegenek véleménye nem lenne mérvadó nekem, akár akarnék házasság előtt együtt élni, akár nem.

Mint mindenben ebben is a fokozatosság híve vagyok. Először legyen meg az ismerkedős fázis, sok-sok közös programmal, együttalvások aztán ha minden jól megy és komolyan gondolják a párok össze lehet költözni. Ha ez után sem mennek egymás agyára pedig jöhet a házasság és a gyerek!

Az emberek inkább néha ott rontják el, hogy fűvel-fával összeköltöznek, azzal is akiről már az elején tudják, hogy csak dugópajti lesz és szó sem lehet arról, hogy majd házasság legyen belőle. Na az etikátlan! :)

Szerintem összeköltözni bármikor lehet, ha mind a ketten úgy érzik.

Hogy ennek mi köze az etikához, az tökéletesen homályban marad számomra.

A legjobb magyarázat szerint az valami olyan tudomány, ami az ember belső integritásával foglalkozik, mint például a szavak, és a cselekedetek közti összhang, meg hasonlók.

Magunkból kiindulva:

Párom muszlin és elég vallásos. Ráadásul egy elég konzervatív országból származik. A családjában bűnnek számít a házasság előtti szex és senki nem költözött össze a párjával az esküvő előtt.

Mi már egy fél éve élünk együtt, miután megkérte a kezem, egy hónapra rá cuccoltunk össze. Az esküvőnk úgy néz ki, hogy júliusban lesz. Nagyon jól megvagyunk, minden téren ;)

Én el nem tudnám képzelni az esküvőt, úgy, hogy nincs előtte együttélés. Más az, ha szabadidőnkben összefutunk, mindketten kiöltözve (mármint azért nem pizsamában rohangálunk az emberek közt :D ) és más az mikor 8-10 óra munka után fáradtan hazaesünk, a napi stresszt hazacipelve, éhesen, nyűgösen,... majd alsónadrágban, illetve valami otthoni ruhában vagyunk együtt.