Itt az ideje az eljegyzésnek? Félek, hátha nemet mond. Mi legyen?

Ha nemet mond, nem azért lesz mert nem szeret, hanem mert nem érzi rá késznek magát. Ennek sok oka lehet, és nem feltétlenül a kapcsolatotok milyensége. Sokan előbb biztos állást, jó pénzügyi alapot szeretnének, valamit több éve működő párkapcsolatot, hogy egy ilyen döntést meghozhassanak.

Én 1.5 év után még biztos nem mondtam volna igent, hanem időt kértem volna. De persze van aki fél év után férjhez megy...

Mire kéne várni? Mire nincs kész a barátnőd? 24 évesen mire vár? Nem szeretne későn szülni? Az 60 évet jelent? 24 évesen már nagyjából elérkezett az idő....

Szerintem kérd meg, ha nemet mond, én egy évet adnék neki. Ha azután is, akkor nem túl komoly, aki hosszú évekig várat valakit anélkül, hogy a kapcsolatban továbblépés következne be.

Szia! Szerintem nagyon jó, hogy ilyen tisztán látod a dolgokat és ennyire tisztában vagy azzal, hogy mit is szeretnél. Ha úgy érzed, hogy eljött az ideje annak, hogy megkérd a kezét, és előre lépjetek a kapcsolatotokban, akkor hajrá, és ne várj másoktól megerősítést, mert ezt csak is Te tudhatod, hogy mikor jött el az idő.

Úgy gondolom, hogy a párod nem biztos, hogy komolyan gondolta, hogy nem lenne kész az eljegyzésre. Azaz, vannak olyan nők, akik az eljegyzéskor kicsit elbizonytalanodnak, ezt értsd úgy, mint mikor a férfiak az esküvő előtt bepánikolnak, hogy "na akkor most ért véget a szabadság"..(már amelyik :) ). De ettől függetlenül szerintem Igen-t fog mondani, főleg, hogy azért várható lépés ez egy komoly kapcsolatban, főleg ha közös tervek is vannak. Ha pedig Nem-et mondana, biztosan meg fogja magyarázni miért, s arra pedig már lehet építeni.

Sok sikert kívánok Neked! :)

23/N

1. A vicces fél évvel ezelőtti megjegyzése ellenére ilyen képeket néz? Az sokkal inkább hihető, mint egyetlen ilyen kiejelentés...

2. No para! Igaz, hogy a 1,5 év még nem épp évtizedes tapasztalat, na de az 50 éves házasságok is az első pár héttel kezdődtek, nem? No és 2,5 éve ismeritek egymást, ráadásul ha jól látom, jó ideje együtt éltek. Ha nem éltetek volna együtt, akkor javasolnám először az összeköltözést, és csak fél év-év után az eljegyzést. De így már nagyjából oké.

3. Az eljegyzés azért még nem jelent örök és felbonthatatlan fogadalmat. Az eksüvőig még lefolyik némi víz a Dunán, főleg a mai áradásos időkben, szóval nyugodtan léphetsz.

4. Igen, itt az idő és itt a jel. Mondd meg neki, hogy az a lakás már igazi közös kis kuckó lenne, és minden vágyad, hogy oda menyasszonyodként vidd haza.

Sok sikert!

Az csak vicc volt!

Minden eselyetek megvan egy boldog jovohoz. Ketten egyutt felepiteni az eleteteket. Idovel gyerekekkel egyutt. Ennel tobbet kivanni nem lehet.

Legy bator, proaktiv. Ne azt mondd, hogy gyere hozzam felesegul, hanem azt, hogy "Milyen otletnek tartanad, ha megkernem a kezedet?"

Nem gondolom, hogy nemet mondata - már csak illemből sem és mert együtt vagytok.

Attól, hogy kap egy gyűrűt, még nem történik nagy változás az életében (nem kell minden iratot újracsináltatni egy férjezett névvel, nem kell azonnal gyereket vállalni, nem korlátozzátok egymást semmiben)

2 évig simán járhattok jegyben, az idő alatt még jobban összeszoktok, még jobban kiismeritek egymást, össze tudjátok szedni az alaptőkét a közös élethez.

2 év múlva már talán ő is úgy érzi, hogy hozzád menne, (26-29) aztán meg jöhet a gyerek is. Ideális kor lenne.

szerintem tedd fel a kérdést, biztos nem szalad el :)

de add meg a módját, romantikusan, komolyan :)

Sok sikert és boldogságot

Az eljegyzés még nem kell biztosíték legyen semmire sem..:-)

Hajrá..:-)

A mi helyzetünk is hasonló a barátommal. Másfél éve vagyunk együtt, de előtte is ismertük egymást. Ebben a másfél évben nagyjából együtt is éltünk, ismerem minden jó és rossz szokását, minden kis hóbortját, ahogy ő is az enyémeket. Ő is pedzegette már nekem a lánykérést. Őszintén szólva nem tudom. Egyrészről örülnék neki, mert vele tervezem leélni az életemet, és borzasztóan örülök, hogy ő is így gondolja, és késznek érzi magát erre. Másrészről a másfél év szerintem kevés. Most még nagy a szerelem, de én szeretném megvárni azt, hogy a szerelem átalakul egy kölcsönös szereteten, ragaszkodáson, és tiszteleten (nem pedig rózsaszín ködön) alapuló igazi, érett kapcsolattá. Azt hiszem csak akkor tudnék igazán minden kétséget kizáróan igent mondani.

Lehet, hogy azért is van ilyen érzésem, mert a húgomék nagyon jól induló kapcsolata a szerelem elmúltával, 3 év után sajnos inkább csak fásult megszokássá vált. Ő is igent mondott volna másfél év után, de ez nem változtatott volna a kapcsolatuk folyásán, és most ugyanitt tartanának.

Meg a mi esetünk annyiban más, mint a tiétek, hogy nekem még jó pár évem hátra van az egyetemből, és még ő is csak másfél év múlva diplomázik. Annak ellenére, hogy mindketten dolgozunk, egyelőre nem tudnánk úgy közös fészket építeni, mint ti. Ez is nyilván sokat számít.

Ettől függetlenül, ha ma este megkérné a kezem, igent mondanék, mert nagyon szeretem. :) De jobban örülnék ha várna még egy kicsit.

Ezt csak azért írtam le, hogy hátha így segítek megérteni, hogy esetleg miért érzi úgy a barátnőd, hogy nem áll készen. Ennek semmi köze a szeretet hiányához. Csak egy nő jó esetben egyszer szeretne gyűrűt kapni, és egyszer szeretne férjhez menni. Ehhez pedig akár 19 éves, akár 24, biztosnak kell lenni.

Akárhogy döntesz, szurkolok nektek! :))