Mit csináljak, ha a gyerekem nem hajlandó 25 évesen sem elmenni dolgozni?

Én szabnék neki egy határidőt, azzal, hogy ha addig nem talál munkát, nem tud hozzájárulni a lakás rezsijéhez, nem tartja el magát, akkor kirakod.

Ha nem lépsz drasztikusan, akkor soha nem tesz semmit, hiszen ez így nagyon kényelmes neki.

Válaszút elé kell állítani.

Vagy elmegy dolgozni -vagy elmegy a háztól. És nem csak mondani, hanem tényleg kitenni a holmijait az ajtó elé egy adott napon. Ja, és ezzel egyidőben kijelenteni a lakásból.

Biztos, hogy egy szulonek nehez drasztikus donteseket hozni a gyerekevel kapcsolatban, de ebben az esetban muszaly mert maskepp nem lehet.Sot ezt a lepest jo par evvel ezelott meg kellett volna tenni, mert azt hiszi,"ha mostanig tartott akkor ezutan is fog".Amint az elottem szolok is irtak, meg kell mutatni neki, hogy ez nem megy igy mig a vilag s ket nap.Ultimatumot kell neki adni es talan akkor majd rajon, hogy vegre ideje mar neki is munkaba allnia, mert mar felnott ember.Meg kell ertetni vele, hogy a nagy emberek is valamikor alulrol kezdtek es a munka nem szegyen barmi is legyen az, penzt adnak erte.Az a szegyen, ha az ember masra van szorulva.Senki se kezdi az igazgatoi szekbe.

En erettsegi utan rogton munkaba alltam, hogy megteremthessem azt a penzt, ami az egyetem elvegzesehez szukseges, mert a szuleimnek nem volt ra lehetosege, hogy fizessek.Most visszatekintve jo par ev tavlatabol azt mondhatom, hogy jot tett nekem mert sikerult talpra allnom, barhol megallom a helyem, az egyetemet is el tudtam vegezni, sikeres vagyok es a kituzott celjaimat is kezdtem elerni.

Legyen erelyes, ne nezze azt, hogy a gyereke, mert akkor nem fog elerni vele semmit.

A válaszút elé állítás elég egyértelmű módszer és célravezető is lehet.

Viszont azt is tudjuk mind, hogy mi sem és az eseteink sem egyformák.

Az se lehet érdektelen, hogy mi lehet ennek a problémának az igazi oka.

Ha az ok megvan, akkor azt kellene valahogy megszüntetni, vagy korrigálni.