Miért nem tudok tartós barátságokat kialakítani senkivel?
Van párom 3 és fél éve, ő az állandó személy az életemben, és vannak visszatérő szereplők. Volt a koliban egy barátnőm, akivel mindent meg tudtam beszélni, de ballagás óta nem keres, két hete az emailemre sem válaszol. A fősulin is van egy csaj, akivel viszonylag jóba vagyok, de csak iskolán belül, azon kívül semmit nem tudok róla, szinte nem is beszélünk ilyesmiről. Eddig akárkivel próbáltam barátkozni mind távolság tartó volt.
A fiúkkal jól kijövök, de velük nem lehet megbeszélni a dolgokat, velük csak hülyéskedni lehet. Egyedül párommal tudok beszélgetni bármiről, de ha vele vannak gondok, akkor nincs senki, akivel meg tudom beszélni.
Rajta kívül egyedül vagyok, mint a kisujjam. Miért? Mit rontok el?
válasza:
válasza:Hű, hát megpróbálom leírni, remélem nem hagyok ki semmit.
Szóval viszonylag visszahúzódó vagyok, nem könnyen nyílok meg, talán a hallgatásomat lehet úgy értelmezni, hogy nem érdekel az illető, közben érdekel, csak én ugyanezt hiszem arról, hogy ő nem érdeklődik irántam, én pedig nem merek iránta, mi van, ha nem is akarja, hogy érdeklődjem, hogy belemásszam az életébe.
A humorom elég sajátos, talán van, akinek nem jön be, de általában nevetnek rajta, enyhén morbid humor. Megszállott állatvédő vagyok, ha a közelemben valaki bántani akar egy állatot, vagy csak gazdit keres, akkor igyekszem segíteni neki.
Eléggé fiús vagyok, értem ezt belsőre. Érdekelnek az autók, a számítógépek, és a sz.gépes játékok. A számítógépek irányában tanulok tovább fősulin.
Az embereket a fentebb említett okok miatt kerülöm, viszont ha valaki szól hozzám szívesen segítek neki, ha tudok.
Hangulatember vagyok, van, hogy hirtelen leszek rosszkedvű, de ezt nem szoktam a barátokra kivetíteni, egyszerűen csak elhúzódom.
Egyszerűen nem tudok barátkozni, félek, hogy talán mások meg sem akarnak ismerni. Nem tudom, mit tegyek, hogy velem is barátkozni akarjanak, és ne csak beszélgető partner legyek:(
válasza: válasza:Én ugyanez! Csak a párommal vagyok, s semmi barátnő! Annyira egyedül érzem magam. Nem vagyok az a bőbeszédű, inkább hallgatok s megfigyelek.
Szörnyű érzés, csajos dolgokat is a párommal beszélem meg, szegénykém végighallgatja, de nagy dolgokat nem tud hozzá fűzni.
Én már komolyan itt bőgök... páromnak elmondtam, mint mindig mindent, mint mindig, most is megértő... de kellene valaki, aki elmondja a saját véleményét, akinek beszámolhatok még pluszba az életemről...
Egy valaki volt, azt mondta nem tűnik el, de megtette... eltűnt.
Érdekes témát feszegetsz.....
Az egyik tanácsom, egyszerűen menj fel olyan fórumokra ahol ki tudod tárgyalni a pasidat és tippeket is kaphatsz a többi csajszitól.
A másik észrevételem az egy kicsit az én életemet is fémjelzi. A párommal én is nagyon jól meg tudok beszélni mindent. Másokkal viszont a páromról nem beszélek meg semmit. Én ilyen vagyok, meg tudom oldani házon belül.
Ami viszont egészen biztos, hogy a hangulat embereket nem szeretik annyian. Észreveszem magamon. Gyermek koromban elég visszahúzódó típus voltam. Akkoriban 3 állandó barátom volt és egy-két haver, de ők mindig cserélődtek. A 3 barát sem volt az az igazi barát, mert az életemet egyikre sem bíztam volna. Azóta már alaposan felnőttem és volt az életemnek egy olyan szakasza amikor teljesen megváltozott a hozzáállásom az emberekhez. Még csak azt sem mondanám, hogy én voltam az aki mindig mindenkinek segít. A változás ami egészen más irányba vitte az életemet az a humor volt. Régen nem hittem volna, hogy ennyit számít. Egyszerűen megnyílt egy rakás kapu ami előtte zárva volt. Most egy kisebb vállalkozást vezetek és rengeteg emberrel találkozom. Legtöbbjük visszatérő kuncsaft. Nem teszek mást mint mindenkivel mindenben és mindenkor poénkodom. Azt vettem észre, hogy ezt , kevés kivétellel szinte mindenki díjazza. A duplacsavar a dologban, hogy nekem is egy kicsit (nagyon) morbid humorom van. Vegyítve egy kis L'art Poor L'art társulattal, meg egy kis Mr Bean beütéssel. Nem is kell erőltetnem a dolgot az emberek felé.... egyszerűen ilyen hüllllye vagyok alapból. Néha meg csodálkozom azon, hogy nem mindenki érti a vicceimet. (A kedvenc mondásomat egy -egy esküvőn: Én nagyon utálok esküvőkre és temetésekre járni, de ha már választani kell akkor inkább egy temetésre megyek el, az hamarabb véget ér. :)))))) Hogy mit nem értenek ezen, felfoghatatlan :))))
Na ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy hangulatváltást nálam sosem lehet tapasztalni. Megsértődni valamin, az nálam elképzelhetetlen. Mióta ez a változás történt az életemben , azóta megnőtt azon emberek száma akik nagyon is keresik a társaságomat, és ez mindkét nemre vonatkozik. Rengeteg olyan barátom lett akikkel bármit meg tudok beszélni, igaz a magánéletemet nem tálalom senki elé. Azért az a neve, hogy magán élet.
válasza:amióta elköltöztem nekem is szar egy kicsit.
az (ex)legjobb barátnőm itt lakik fél órára a szomszéd kerületben, de ha nem nyújtok be külön kérvényt, h jöjjön át, vagy nem kell neki valami tőlem, akkor még egy emailt sem ereszt meg... fos érzés csalódni abban, akit jó barátnődnek hittél...
van most egy másik lány (egyetemi csopitárs) aki közelebb lakik, ő minden nap itt tenyészik, de mégsem pótolja a régi barátnőmet... :(
amúgy vannak barátaim, de ezek szerint mégsem tudok senkinél legjobb barátnő státuszba kerülni...
ilyenkor olyan szar embernek érzem magam... pedig szerintem az ő képéről éghetne a bőr, hogy azok után, hogy csomószor kihúztam a szarból, még ő fordít nekem hátat.... talán ez zavar a leginkább...
válasza:Első válaszoló vagyok
Igaz,nekem van egy nagyon jó barátnőm,de nektek meg van barátotok!Úgyhogy ti csak ne siránkozzatok:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!