Igaz az, hogy a szerelem idővel úgyis elmúlik? Gyerekvállalás jól működő, harmonikus kapcsolatban úgy, hogy minden megvan, csak épp az a nagy, lángoló szerelem nincs meg a részemről? Szerintetek?

Nem tudjuk és ezt ki merem jelenteni így ismeretlenül is az összes válaszolóra értve.

Méghozzá azért, mert nem mindenkinek ugyanazok az igényei egy kapcsolatban.

Egyik barátnőm ugyanabban a cipőben jár, mint ti, ott már megvan a baba és maximálisan boldoggá teszi a párja, ő azt mondja, ő erre az érzésre vágyik és már nem a nagy, lángoló szerelemre.

Én viszont nem tudtam volna elképzelni, hogy olyat válasszak, akibe nem vagyok szerelmes, pedig 30 évesen mentem férjhez, tehát nem voltam már szeleburdi tini.

Igaz, hogy a szerelem alakul egy idő után, de én úgy határoznám meg, mint az egyik válaszoló, hogy szerelmes szeretetté.

Nem akarok és nem is fogok itt most állást foglalni, hogy a kettő közül melyik a jobb, mert nem is lehet eldönteni, embere válogatja.

Ugyanúgy megtörténhet, hogy valaki inkább a szerelmet választja és hosszútávon nem lesz boldog, mint ahogy az is, hogy valaki ezt a fajta szeretetet választja és pont azért nem lesz boldog hosszútávon.

Itt neked kell nagyon magadba nézni, nagyon átgondolni, tisztába jönni az érzéseiddel, hogy mit szeretnél? Ezzel az emberrel akarod leélni az életed, vagy nem? Senki más nem dönthet helyetted és még csak igazán tanácsot sem tudunk adni, sajnos.

Én nem mennék bele. Volt ilyen kapcsolatom: egyikünk se volt szerelmes, de tudtuk, hogy jó ember a másik, jó szülő lenne, tényleg minden téren összeillettünk. A szex is jó volt, mozgalmas kapcsolatunk volt, tényleg minden klappolt.

De aztán amikor munkanélküli lettem, kibújt a szög a zsákból. Mivel nem volt belém szerelmes, mérhetetlenül zavarta, hogy neki kell eltartania. Anyagi problémáink nem voltak, de akkor se tudta túltenni magát ezen. Rövid időn belül megtudtam, hogy én vagyok a hibás, amiért nincs munkám, mert biztos nem keresek.

Egészen elképesztő volt, ahogy az első kisebb probléma szó szerint kifordította magából. Rá is ment a kapcsolatunk.

De ennek most örülök. Mert ha ugyanez akkor történik meg, amikor már gyesen ülök otthon egy gyerekkel... abba inkább nem is akarok belegondolni.

Szerintem nem érdemes ezt megkockáztatni. A szerelem azért fontos, mert az utána lévő kötődés sokkal erősebbé teszi a kapcsolatot. Ha nincs meg ez a szerelem az elején, akkor viszont nincs mihez visszanyúlni, amikor baj van.

Szerintem megválaszoltad a kérdés mögötti problémát saját magad. Azért nem vagy szerelmes, mert egy nagyot estél pofára 5 éve és gyanakvó lettél, nem akarsz megint ekkorát esni. Ez érthető, de azért ki is lehet belőle gyógyulni. Így a problémát ne afelől közelítsd meg, hoyg szerelmes vagy-e most a párodba (mert érthető, ha ebben óvatos vagy, de ez nem a pároddal kapcsoaltos), hanem inkább úgy, hoyg bízol-e a párodban, úgy érzed, hűséges-e, biztonságot ad-e? Mert ha erre igen a válasz, akkormellette meggyógyulhat a lelked, egy közös gyerek még jobban összeköt és új célok felé fordít Téged. Közben szépen lenyugszol, és egyre inkább boldogabbnak érzed magad ebben a biztonságban és hűséges légkörben, amit a férjed ad (mondjuk ha összeházasodtok, az sokkal nagyobb biztonságot ad, mint ha nem). A félelmek elmúltával a szerelem később is feltámadhat, tehát happy end.

Ha viszont úgy érzed, a párod nem feltétlenül tart ki melletted egy életen át, nem is akartok házasodni, vagy mondjuk több nő volt az életében, esetleg saját hibájából vált el a gyereke anyjától, stb., aki eztalaposan gondold át, mert a gyógyulás helyett lehet mégegy pofára esés. Persze egy csalódás után az ember mindig bizonytalanabb, gyanakvóbb, tehát nem az apró jelek miatt kell beparázni, hogy úgyis ejt majd biztos, hanem ezt alaposan át kell beszélni és ismerni annyira, hogy meg tudj benne bízni. De ha megbízható és minden jel arra utal, hogy nem fog Neked csalódást okozni, akkor vágj bele, mert így gyógyulhatsz meg a legjobban, még ha ez egy kcisit hosszabb idő lesz is. De hidd el: a szerelem később is eljöhet, ha már megszünik az aggódás.

Akkor jó esetben fegyelmezett vagy és elnyomod magadban, mert kitartasz a férjed mellett. Sokan csinálják ezt.

Rossz esetben viszonyod lesz a házasság mellett, vagy esetleg elválsz.

Majdnem minden házasságban élő embert megkísért a szerelem élete során. Hiszen gondolj bele: 10-15 éve jött egyáltalán szóba a dolog, ennek várhatóan a többszöröse áll előtted. Annyi minden történhet még! És történik is.

De könnyebb neki nemet mondani egy szerelmen alapuló házasságban.