Miért bántanak minket? Én ilyen életet szeretnék.

Én 17 éves lány vagyok(nyáron 18) párom 18.Lassan 2 éve vagyunk együtt.Ő falusi gyerek,én is szinte ott nőttem fel,nagyszüleimnél voltam amikor csak tehettem.Szeretem a nyugalmat.Szerencsékre meg adódhat,hogy legyen a későbbiekben saját otthonunk.Mindig az volt vágyam,hogy egy mezőn legyen házam,mellette szép nagy gyümölcsös,ahol tudok saját,egészségesebb gyümölcsöt termelni,dolgozni.4-5 évig iskolázni fogok,később pedig férjhez menni.Alig várom,hogy babám legyen :) Mindenki beszól,hogy nem vagyok normális,hogy paraszthoz akarok hozzámenni,valamint nem élem ki magam,elcseszem az egész életem blabla. A saját anyám szerint besült,unalmas vagyok,nincs izgalom az életemben.Pedig járunk szórakozni,vannak barátaink,nyáron minden hétvégén megyünk bulizni,télen nem szeretek.. Nyaralni is megyünk,ha tehetjük utazunk,de a párom nagyon sokat dolgozik(hál isten van mit,ő totál más felfogású) és ez nem tetszik a barátnőknek,anyámnak.. Tűröm,tűröm a sértegetéseket,de nem tudom meddig. :(