Szerintetek az ilyen szülő megérdemli a tiszteletet, és egykoron a gondoskodást?
A szüleim elváltak kiskoromban. Van egy bátyám. Először mindkettőnket apámnál hagyott, és elment, majd később visszajött. Következő alkalommal már törvényesen el is váltak, ekkor a bátyámat magával vitte, engem otthagyott.
Elbeszélése szerint apám nagyon rossz ember. Akkor kérdezem én, a saját gyermekemet hogyan hagyhatom egy rossz helyen, ahonnan én is menekülök?!
A lényeg, hogy egyik nap, csak én voltam otthon (7 évesen), eljöttek. Minden értékeset kipakoltak, az elkészitett télire való ennivalót megsemmisitették, felforditották a házat, anyám és még 4 ember, aki vele jött. Apám ittasan elment visszakövetelni, amiket elvittek, és eltörték a lábát.
12 évesen anyámhoz kerültem, mivel apám nem túl jól bánt velem.
Szinészkedem, mert szinészkednem kell, de nagyon nehéz. Akit birnak becsapnak, átvernek, adósságiaikat nem akarják törleszteni, minden piszkos eszközhöz nyúlnak, hogy pénzhez jussanak.
Előttem nem ember, aki örül más gyötrődéseinek, mégis saját anyámról van szó. Meglehet, meg kell bocsátani ezekért?
Ha majd megöregszik, megérdemli, hogy úgy bánjak vele, mint egy normális szülővel? Tiszteletet nem tudok érezni, mert sajnos nincs miért.
Tiszteljétek szüleiteket - ezt mondják, de aki ilyeneket tesz, az is megérdemli?
válasza:
válasza:Igen,sajnos elsőnek igaza van.Ha már nem függsz tőle ne tarts vele kapcsolatot.Ha kiskorú vagy még,kérheted,hogy vegyenek állami gondozásba.
És nem fogsz nekik tartozni semmivel,nem érdemelnek tőled semmit.Bántani azért ne bántsd őket,az neked is fájna sajnos.
válasza: válasza:Sajnos, egyetértek. nagyon szomorú.
Azt azonban tudnod kell, egy "spirálba" lépsz.
Ha gyerekeid lesznek, lesznek kérdéseik.
Hozzád. Önhibádon kívül. ez valsz. a te kereszted.
Sovány vigasz, nem vagy egyedül. Nagyon sokan jártak így, hogy akitől az alapvető szeretetet kellene kapni, az eldobja őket.
Nem tehetsz mást, csak tanulhatsz belőle, te majd másképp csinálod, és észbe kapsz, hasonló irányba indulnál..
Elég baj, hogy ilyen embertől vagyok. Ne itéljem meg a rosszat? Ha nem tudnék itélni, el sem tudnám dönteni, mi a jó és a rossz. Ez már nem abba a kategóriába tartozik, hogy nem engedtek el bulizni, hanem az emberi jóságról.
21 éves vagyok, már szinte teljesen függetlenitettem magam tőlük, mégsem vagyok képes arra, hogy a szemükbe mondjam gonoszságaikat, mert tudom, hogy úgysem tudnák felfogni, igy tehát azt sem látom jónak, hogy megszüntessem velük a kapcsolatot, bűntudatom lenne miatta. Tudom akkor is az lesz, ha nem tartom el, és akkor is korholom magam, ha igen. Nem tudom melyik út a jó és helyes.
válasza: válasza:Engem is eldobtak. Előbb egyik, aztán a másik. Mindig mentem, mint a kutya. Aztán? megalázás. Ismét és ismét. Már nem megyek.
Az unokáikra sem kíváncsiak.
Mit tehetnék?
Azt nem tudom, mi lesz, ha öregek és betegek lesznek..hogy intézem el magammal.
Egy biztos, egy életen át viselni fogom a következményeit annak amit "kaptam" tőlük.
De ezt, azt hiszem, csak az értheti meg, aki maga is átélte.
Ezt ép ésszel, logikusan felfogni nem lehet.
válasza:Nos a tiszteletet nem érdemli meg,de van egy rossz hírem.Öregkorában,vagy ha beteg lesz,kötelességed lesz neked és a testvérednek gondoskodni róluk.Természetben,vagy pénzbeli megváltással.Szär a törvény.
Tehát ha azt nézed,jobb ha nem szakítod meg velük a kapcsolatot,mert így esélyes vagy arra,hogy letudhatod természetbeli tartással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!