Miért imádnak az emberek sopánkodni, egymásra licitálni, hogy ki a szegényebb? Miért akar itt nagyon sok ember a legszegényebb lenni?

Valóban így van. A munkahelyemen a leggazdagabbak sopánkodnak mindig, életkedvük semmi, aztán miután elmondták, hogy milyen szar az élet beülnek az Audiba, sietni kell a Wellnes hétvégére. Mostanában sajnos már csak negyedévente engedhetik meg maguknak. A bejárónőjük azért még bejár. Az asszony nem dolgozik, csak költ...dehát miből költsön szegény ha egyre kevesebb.

Mi meg egy kollégámmal, aki szarul keres és a beteg anyjával él, szépen végighallgatjuk, csóváljuk a fejünket szomorúan, tényleg de cudar az élet, ilyen rossz még sosem volt...ahhoz is hülyék, hogy vegyék a lapot.

A kollégámra visszatérve, havi 80-ból és az anyukája rokkant nyugdíjából élnek, még sosem láttam panaszkodni, mindig vidám, pedig pénztelen kemény élete van, tele tragédiával, de olyan tartása van. Ilyenek a tipikus "kályha-emberek"...jó a közelükben lenni, jó érzés, hogy van, aki még emberből van.

Ő szokta mondani, ha már tele a zsákja a hülye pitiáner önsajnálatokból, hogy..."nem a zsömle lett kisebb, a pofánk lett nagyobb."

tényleg gyerekes viselkedés, amit írtál. ha tényleg olyan szegények, akkor hogy tudnak internetezni? miből?

nekem is van panaszkodós ismerősöm, sajnáltam szegényt, egyszercsak megláttam, hogy fodrásznál járt. most valamelyik nap meg kiderült, hogy van egy kutyájuk. azt a dögöt nem lehet napi tíz forintból etetni, ráadásul oltatni. na ennyit a pokoli szegénységről

Ez tényleg ilyen magyar specialitás. Én is 70 ezerből élek, gyerekestül, de ettől még én alapjában egy nagyon vidám nő vagyok :) Nyilván nagyon örülnék, ha nekem több lenne, de nem ez motivál a mindennapokban. Van egy csoporttársam az egyetemen, aki ilyen tipikus kőgazdag lány, általában a ruha, amit visel, az annyiba került, mint amennyiből én két hónapig vígan megélnék. De mégse cserélnék vele, mert szegény olyan buta mint a föld. Sokszor úgy érzem, hogy ő semmivel nem gazdagabb nálam, csak az én gazdagságom másban nyilvánul meg :)

Amúgy meg abban egészen biztos vagyok, hogy az emberek 90%-ának van olyan dolog az életében, ami nehézséget okoz. Van, akinek az, hogy nincs pénze, de rengeteg olyan ember van, akinek ugyan nem kell hónap végén számolgatnia az aprót, hogy kenyeret tudjon venni, viszont ezernyi más baja lehet. Én annak örülök, hogy a gyerekem és én magam is egészségesek vagyunk, van szerető családunk, akikkel lehet jókat beszélgetni, hogy a szüleim is élnek és egészségesek, szereteben felneveltek, és boldog életük van, hogy van egy tündéri legjobb barátnőm, akinek a világon bármit el tudok mondani, akivel akkor is jókat lehet nevetni, amikor amúgy semmi kedvem nem lenne hozzá. Örülök, hogy van egy picurka, csámpás kis karácsonyfám, mert ez életem első saját karácsonyfája. Örülök, mert azt tanulhatom, ami érdekel, és azt is megértem, hogy megszerettem a tanulást. Nagyon boldog vagyok, amiért a kisfiam napról napra okosabb és mindenki szereti és ő is szeret mindenkit.

Ha akarnék, tudnék én is sopánkodni, hogy mennyire nincs pénzem, néha nekem is rossz kedvem van az ilyen dolgok miatt, de élet az egyáltalán, ha mindig csak siránkozunk???