Mit gondoltok arról, ha valaki 18 évesen elköltözik otthonról?

Ha a 18 éves úgy költözik el, hogy nem egy másik ember nyakába, hanem képes önmagát eltartani, akkor csak tisztelet jár érte.

Én 18 évesen költöztem el, anyám alkoholizmusa miatt. Tudatosan készültem arra, hogyha betöltöm a 18 évet, rögtön leléphessek. Én 15 éves korom óta spóroltam, gyűjtöttem az ajándék pénzeket, nyári munkát vállaltam, majd 17 éves korom óta folyamatosan dolgoztam. Így volt pénzem az újrakezdéshez.

Én akkor költöznék, ha megteremtettem a körülményeket ahhoz, hogy meg is tudjak élni anélkül, hogy hetente kéregessek szüleimtől pénzt. Szóval van munka, esetleg lakótárs/pár, és minden oké.

Ez esetben szüleim is biztos jól fogadnák, bár kicsit biztos aggódnának, de ezt a világért se mutatnák ki.:)

22 éves voltam, akr volt lehetőségem, még volt pár hónapom a suliból, akkor még segítettek kicsit anyagilag a szüleim( nem volt elég a diákmeló, és addigra már nem kaptam ösztöndíjat, mert csúszott év volt) tovabb is szívesen tették volna, de megkertem őket, hogy ne, mert azért költöztem el, hogy a magam lábára álljak.

Így is volt.

Nehezen vették amúgy, de nem szóltak bele, csak feltettek.

18 évesen korainak tartom.

Nem azert mert túl fiatal valaki( bar magamra ondolva az a 4 év rengeteget számított) hanem mert 18 éven zsinte képtelenség magát az embernek fenntartani.

Az elköltözés számomra nem azt jelenti, hogy nem lakom otthon, de a szüleim fizetnek mindent, hiszen akkor az egyetemi albérletezést is annak vehetné az ember, vagy a kollégista létet...

Hanem az amikor lehetőleg egyedül tartja fenn magát az ember teljesen( max kisebb segítséget fogad el.. Én sem tettem volna, ha nem kényszerhelyzet...

Vgy akkor költöztem, vagy kiadta volna a párom,( aki azóta a férjem)a másik szobát, mert egyedül nem tudta fenntartani az örökölt lakását, kiesve a suliból, neki nem volt szülője aki támogass( ezet a lakás:()