Mit tegyek? Szakítsak a barátommal, vagy költözzek hozzájuk?

Bird ki valahogy a suli végéig, legyen meg az összes vizsga. Aztán kereshetsz helyet, akár egy barátnővel, aki hasonló helyzetben van, vagy csak egyszerüen önálló szeretne lenni. Munkát találhatsz, és el tudod tartani magad. Pasikon meg lesz időd gondolkozni, melyik kell. Ne menj csöbörből-vödörbe.

Ne költözz!! Legyen eszed (bár nekem is lett volna) érettségizz le, aztán ha felvesznek egyetemre amellett tudsz rendesen dolgozni és lesz jövedelmed. Lehet a szüleiddel is sikerül valamennyire normalizálni a kapcsolatot, hogy legalább együtt élni tudjatok, ha pedig nem, akkor elmész albérletbe, vagy kollégiumba. De ha odaköltözöl, minden egyes percben azt fogod érezni, hogy befogadtak és tartozol nekik. És ha a párod szeretne igazán és nem önző módon, akkor most is inkább támogatna és nem ilyen hülyeségeket kérne tőled... és nem veszekedne veled olyasmi miatt, amiről nem is tehetsz (a szüleid miatt). Ha tényleg szeret, akkor támogatni fog és melletted lesz. Az pedig nagy butaság,hogy senki nem fog úgy szeretni , mint ő... Úgy lehet, hogy senki, viszont lesz majd valaki , aki viszont olyannak fog szeretni, amilyen vagy és mindenben támogatni is fog , amit a sorsod nyújt. És ez a valaki lesz az aki igazán szeret téged.. Addig pedig valószínű lesznek próbálkozások, akikben keresed ezt a személyt :) de ez így szép és így jó. Erről szólnak az fiatal évek és ezt nem is szabad kihagyni, mert aztán később egy rossz és kiszolgáltatott házasságban/kapcsolatban egy-két gyermekkel fogod mindezt keresni... Ne költözz oda, először élj és adj esélyt magadnak a boldogságra és aztán eljön majd az aki igazán...:)

szerintem próbáld meg...aztán még mindig szakíthatsz, hogyha nem működik az együttélés... én is sokat veszekedtem a párommal és mindig akkor, hogyha nem voltunk együtt(telefonba)...de mióta minden este együtt alszunk, nem veszekszünk (még akkor sem, mikor napközben másik városban vagyok egyetemen)

Ha tényleg szeretne, akkor felfogná, hogy rosszul esik neked, hogy állandóan cirkuszol meg veszekszik veled olyasmi miatt, amiről nem tehetsz (hogy nem tudsz náluk aludni vagy találkozni vele). Ha már most ilyen, akkor később sokkal nehezebb lesz elviselni ezeket a veszekedéseket. És te se szeretheted annyira, ha másmásról ábrándozol. Szerintem már csak megszokásból vagytok együtt, nem szerelemből; meg azért, mert féltek egyedül lenni. Azt meg sose tudhatod, hogy fog-e valaki annyira, sőt jobban szeretni, mint ő.