Vajon helyre jön a viszonyom az anyósommal?

Kb. két éve elég rosszba vagyunk. Öt éve van párkapcsolatom, másfél éve vagyok házas és van egy 9 hónapos kisfiam. Egy hete nagyon rosszul lettem. Saját magamnak alkotom a problémákat, gondokat. Minden rossz dolgot magamba folytok el, mert nem akarok senkit megbántani. Ugyan kiskoromban nem kaptam annyi aggódást, odafigyelést, amit az anyósom próbálna adni, ezáltal megutáltam Őt, mert úgy érzem megfolyt az aggodalmaskodásával. Már a léte, a hangja felnyomja a pumpát bennem. Annyira felidegesítem magam, hogy szédülök, hányingerem lesz, remegek...stb. Fogytam 8 kg-ot, de ha nyugodt a lelkivilágom, tudok enni. De mindíg hergelem magam, hogy hányni fogok. (mert hát ettől is félek). Próbálom lenyugtatni magam, hogy "nyugi, az anyós csak segíteni jön..". De nem megy. Sajna elég közel lakik hozzánk, így néha váratlanul beállít. Én meg ezt nem szeretem.

Nemrégiben megbeszéltem Vele, hogy mi a helyzet, de félek, hogy nem fog rendbejönni a kapcsolatunk. És a házasságomat is féltem persze. Szüleim, férjem, barátaim mellettem állnak, hogy javuljon a dolog, de jelen pillanatban nem látok ebből kiutat. Kineziológust javasoltak Nekem, mivelhogy bogyókat nem szeretnék szedni.

Szerintetek van remény? (30 éves anyuka)