Van itt olyan aki fiatalon Németországba kényszerült költözni?

erős középfokúval jöttem ki. Észak-Rajna-Vesztfáliá-ban élek.

Engem 15 évesen vittek ki anyámék magukkal. Kint laktam 3 és fél évet összesen. Jártam iskolába. VKL-Sprachförderklasse-ba azaz nyelvi támogatás, előkészítő osztály. Jó volt, ugyanis csak külföldi gyerekekkel voltam. Volt sri lankai, román, lengyel, portugál, arab, orosz, dominikai, meg mindenféle osztálytársam, és jó volt. Hanem aztán csalódtam a dologban, mert azt hittem addig ott maradhatok, míg perfekt nem leszek. De nem így történt. Beledobtak a mélyvízbe, ahol ráadásul sok sváb volt amit nagyon nehezen értettem. lehet a belekényszerítés miatt de nekem nem ment így. ott hagytam. Amennyi nyelvet elsajátítottam avval elmentem dolgozni, egy olasz céghez.aztán a cég szépen lassan kezdett befuccsolni. A párom is kijött, ő magyarokkal dolgozott, ők meg nem fizettek, mai napig lógnak kb 3000 euróval. Kezdtünk lecsúszni a béka segge alá. Mi falun nőttünk fel. Utáltuk a panel bezártságát, az egyedüllétet. Hiányzott a magyarok egyszerűsége, a temperamentuma. Összesem hasonlítható ha pl itt Magyarországon elmész egy boltba, az utcán messziről köszönnek ismerősök, a boltba elcsevegsz egy ismerős eladóval, hazafele látod hogy a jóskapista ezt meg ezt csinál és hazamész, mesélsz mi volt. Ezzel szemben németben elmész a lidl-be leakasztasz minden szart a polcról, amiben azt sem tudod mi van, sokszor fordítóztam, hogy tudjam mit is keressek. Hazamegyek és ennyi, nem történt semmi. Nekünk rettenetes unalmas volt. Ott nagy teher volt nekünk bármilyen papírt intézni, bankba menni, itthon ez is könnyű. Az emberek irtó kedvesek, de számunkra akkor is idegenek voltak. Mindenki. Hazajöttünk. Nincs sok pénzünk, de most már tudunk olyan dolgokat is értékelni, amik azelőtt hétköznapiak voltak. Ezek értékesebbek számunkra, mint az a pénz amit otthon megkereshetnénk. Röviden ennyi. :)