Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Teljesen kifordulok önmagamból...

Teljesen kifordulok önmagamból, h lehet ezen változtatni?

Figyelt kérdés
Annyit gondolkoztam, h mennyi ember tud normális lenni egy kapcsolatban akkor én miért nem? Alapvetően egy kedves normális lány vagyok, akit szeretnek az emberek. A munkámban is sikeres vagyok, mert az ügyfelek elégedettek velem, vannak barátaim, családom, minden oké. De mégis egy kiállhatatlan hárpia vagyok, pont az a fajta, akiről ha itt olvasok mindenki azt tanácsolja, h a férfi hagyja el ezt a csajt. Önző vagyok, nem bírom ha valami nem úgy lesz ahogy elterveztem, teátrálisan veszekszem, sértődékeny vagyok, teljesen el tud borulni az agyam, épp h csak nem csapkodok, viszont bántó dolgokat mondok, azonnal haza akarok menni, szakítani, kiszaladni a világból. A barátom pedig eltűri ezt nekem, már másfél éve. Lehet h ez a legfőbb gondom h mindig megbocsát és emiatt nem érzékelem a tetteim súlyát. H annyira hagyom h elboruljon az agyam h ilyen negatívan érzek irányába, míg egy óra múlva már ugyanúgy szeretem mint azelőtt. Haragszom magamra, vergődök tőle, h ilyen lehetetlen módon viselkedem. Most majd jönnek a tanácsok, h azonnal álljak le ezzel mert nem fog örökké tűrni, tudom, de egyáltalán nem ilyen egyszerű. Szeretnék normális lenni, egy jó barátnő. És nem értem h a barátom mit szeret ennyire bennem, h ezt elviseli nekem, igaz h sokszor jól kijövünk és tudom h nagyon szerethető tudok lenni de ezek a kirohanásaim nem normálisak. Alapvetően az alacsony önértékelésem a baj, h elégedetlen vagyok magammal és rá vetítem ki. Tudom h rengeteg dolgot összehordtam itt de ha vki pár biztató szót mondana, vagy h mi lehet a baj az segítene talán. Szeretem őt, ragaszkodom hozzá, úgy érzem h elfogad ő is engem, de nem fair ahogy viselkedem. 23 éves vagyok, ideje lett volna kinőnöm ebből
2014. máj. 26. 22:45
1 2 3
 1/22 anonim válasza:
100%

Egyél egy Snickerst :D

Amúgy tudatosan nehezen de TUDSZ magadon változtatni, kérd meg hogy segítsen esetleg, ha nem vagy magaddal megelégedve és amin tudsz változtatni azon VÁLTOZTASS, jót fog tenni, valamivel pedig vezesd le ezt a feszültségedet pl hobbi,sport, stb

2014. máj. 26. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 anonim ***** válasza:
69%
Régen olvastam már ezen az oldalon ennyire normális gondolkodású irományt!Nincs veled az ég világon semmi baj! Kicsit hisztis vagy,ezer hőfokon égsz! Nem vagyunk egyformák,neked ezt dobta a gép!:) Ne próbálj meg más lenni,főleg akkor ne,ha a barátod így is szeret és elfogad!Ha elkezded most fogcsikorgatva visszafogni magad annak úgyse lesz jó vége! Szerintem kérdezd meg a barátodat,ő mit javasolna,hogy miben vegyél vissza egy cseppet! Rá hallgass ne miránk ,akik nem is ismerünk téged!:)
2014. máj. 26. 23:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/22 anonim ***** válasza:
100%

Amikor olvastalak,akkor először nagyon összeszedettnek tűntél,aztán rájöttem,és el kell mondjam,hogy ne haragudj,de szerintem nem vagy összeszedett.Egy kicsit tudatosabb embernek kellene lenned.Össze kellene jobban szedni a gondolataidat,mindent rendszerezned kellene önmagadban.Tisztában kellene lenned a saját reális képességeiddel,mert úgy látom,hogy néha túlzottan öntelt módon nyilatkozol,de akkor csak más ember visszajelzéseiből építessz.

Máskor az a probléma,hogy túlzottan leértékeled magad.

Elég sok ambivalens érzésem lett az írásodból,volt,hogy szimpatikusnak tűntél,volt,hogy azt gondoltam,hogy én nem tudnálak elviselni.

A végén természetesen rájöttem,hogy nem szabad empatikusnak lennem veled szemben,hiszen úgy nem tudnék hiteles választ írni,és magam sem lennék hiteles veled szemben.

Paradoxon dolog,amit magaddal kapcsolatban állítassz:

"és tudom h nagyon szerethető tudok lenni de ezek a kirohanásaim nem normálisak. Alapvetően az alacsony önértékelésem a baj, h elégedetlen vagyok magammal és rá vetítem ki. "

Máskor meg azt írtad,hogy:

"Alapvetően egy kedves normális lány vagyok, akit szeretnek az emberek. A munkámban is sikeres vagyok, mert az ügyfelek elégedettek velem, vannak barátaim, családom, minden oké. De mégis egy kiállhatatlan hárpia vagyok..."


Nem értem pontosan,hogy te akkor most bízol önmagadban,vagy egoista vagy,vagy pedig éppen az a bajod,hogy túlzottan alábecsülöd önmagad.Ezt csak én kizárólag te tudnád megmondani,ha egy kicsit összeszedettebb lennél,de amint mondtam,nem vagy az.

Nekem volt egy ilyen barátnőm régebben,akivel 2 évig voltam jó viszonyban.Utána rájöttem,hogy ez a lány engem folyamatosan lenézett,mindig jobb akart lenni,mint én,és folyamatosan megsértődött mindenen,és tényleg:ő is hárpia volt.


Ezt azonban ő nem látta be.Na de itt vagy te,te végre belátod,hogy mi a problémád!Felismerted,hogy mi az,amin biztosan kell változtatnod.Nem biztos amúgy,hogy ez a férfi elfog téged hagyni,mert egy anyuci pici kisfia stílusú,besz*ri gyerek lehet(egy hárpia mellett az marad meg általában,aki ilyen gyengus),ez az őszinte véleményem.Ha téged szeret,akkor így szeret azért,aki vagy.


A tanácsaim:

Próbálj minden helyzetben gondolkodni,mielőtt cselekszel,kimondassz valamit.Ha valamit kimondtál,akkor azon csak vészhelyzetben változtass.Legyél összeszedett,nyugodt,bátor,és látszódjon rajtad az,hogy kezd kialakulóban lenni az új személyiséged.Ne legyél ingerlékeny,ne figyelj a zavaró tényezőkre!


Muszáj volt téged kegyetlenül szembesíteni a csúnya igazsággal,mert ha ezt valaki nem teszi meg veled,akkor előbb-utóbb leestél volna a magaslóról!Vakvágányra kerültél volna önmagaddal szemben.

Fontos,hogy mindent őszintén magadnak is elmondj,és elismerj!

Mindent újra gondolj át,amit magaddal szemben nekünk itt állítottál,és az egész életed gondold újra!

Miért félsz az újratervezéstől?

2014. máj. 26. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/22 anonim ***** válasza:
100%
Mintha engem írtál volna le. Bár önző nem vagyok a szó legszorosabb értelmében, de nagyon gyorsan bedühödök, védekezek, erősnek mutatom magamat. Nekem ezek apám miatt vannak. Úgy érzem, hogy folyamatosan védekeznem kell az emberek felé, közben pedig mániákusan félek, már-már paranoiás vagyok, hogy valaki ártani akar nekem, szóval borzalmasan hamar megsértődök kisebb-nagyobb dolgok miatt, befordulok magamba. A párom valamennyire tud engem kezelni, és azt is tudja, mik miatt vannak ezek, és maximálisan támogat. Viszont szeretném, ha szép életünk lenne. Nem tudom én sem, mit tehetnék. Le kellene zárnom a múltat, a fájdalmaimat.
2014. máj. 26. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 A kérdező kommentje:
fú teljesen meglepődtem h ilyen korrekt válaszokat kaptam. Nagyon remélem, h egyiket másikat meg is tudom szívlelni. Igaza van annak, aki azt mondja, h a mások véleménye alapján gondolom h milyen lehetek. Ha látom h elégedettek velem ,akkor jófejnek gondolom magam. A barátom amúgy nem beszari, ki szokott állni az igazáért. Ha nem tenné nem lenne veszekedés. És nem egyszer elég erélyesen leszólt h azonnal hagyjam abba. De van h annyira eloborul az agyam, h az sem segít. Én már komoylan nem tudom, h most ilyenkor vele van-e bajom, vagy magammal. Mondok egy példát, tegnap megkért egy ismerős család, h vigyázzak a gyerekeikre. Úgy volt, h este mikor barátom megy haza munkából bead nekem valamit. Én úgy gondoltam, h akkor már ő is marad és együtt vigyázunk a gyerkőcökre. Ő meg úgy, h megy haza. És én rettenetesen kiakadtam mikor azzal kellett szembesülnöm h nem marad, mert számomra olyan sokat jelentett volna és teljesen elképzeltem h jó lesz. De ilyenekben sosem hagyja magát zsarolni de nagyon sokéig, órákig haragudtam még rá h magamra hagyott, legalábbis így éltem meg. Ez csak egy példa arról, h mennyire nem viselem ha nem az én akaratom teljesül. Tudom, h ki kéne nyitnom a számat meg előre egyeztetni stb, általában erre törekszem de most valahogy ez elmaradt és megvolt a baj. A barátom azt a taktikát alkalmazza h először megpróbál átölelni, vagy elterelni a figyelmem, utána átmegy megértőbe, h na akkor mondjam, mi a baj, de ha ez se segít mert azt látja h ész nélkül vagdalkozom és csak veszekedést szítok akkor magamra hagy h lenyugodjak.
2014. máj. 26. 23:20
 6/22 A kérdező kommentje:

még két dolgot akartam leírni, az egyik, h nagyon szélsőséges vagyok, minden apróságnak tudok örülni, észreveszem a legapróbb szép dolgokat is, és szeretek másokat apró meglepetésekkel megörvendeztetni, bókolni, figyelni rájuk. Ugyanakkor meg van a másik énem, az önző, aki saját magát kicsinek érzi, aki emiatt midnent támadásként él meg, és ha lát vkit aki nála szebbnek, jobbnak tűnik, akkor hajlamos "utálni", napokig képes vagyok sajnáltatni magam és szomorkodni, csak mert olyanom van. És ez a két énem váltakozik, míg a barátom negyed ekkora amplitúdón leng.

A másik ami esetleg közrejátszhat, h 3 éve külföldre jöttem, és itt élek azóta, a családomtól messze, egész új életet kellett felépítenem a nulláról és biztos h emiatt is rengeteg gátlás van bennem(akcentus miatt pl) és félelem, h magamra hagyottnak érzem magam ha a barátom nem marad ott velem mint írtam stb

2014. máj. 26. 23:30
 7/22 anonim ***** válasza:
0%

szerintem ez egy kamu kérdés :D olyannak tűnik az egész, mint ahogy egy tini álmodozik és elképzel egy szerepet.


persze semmi jelentősége, ha kamu.

2014. máj. 26. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/22 A kérdező kommentje:
:D Nem nagyon értem h miért lenne kamu!? Komolyan érdekelne h mégis szerinted mi vinne rá bárkit is h ennyi mindent összehordjon anélkül h komolyan ezek járnának a fejében és keresné önmagát. És mint épp leírtam gondjaim vannak saját magammal, nem hiszem h bármilyen tini ilyennek képzeli el a "nagykorú énjét" én legalábbis egyszerűbbnek hittem az életet tiniként
2014. máj. 26. 23:45
 9/22 anonim ***** válasza:
0%
Kicsit olyan ez a leírás, mint VV Izabella a szélsőséges üvöltöző :D Aki nem tudja kordában tartani az olyan nagy szenvedélyeit, mert őt annyira mélyen érinti, ha nem pöttyös a pulykamell. De persze közben kedves ám a maga módján és szeretik is őt.
2014. máj. 27. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az a problémád, hogy nem tudod irányítani, illetve féken tartani az érzelmeidet. Ha valami olyan történik, akkor teljesen elöntenek, és a racionalitástól messze jársz. Aztán, ha elmúlik egy kis idő, és elgondolkodsz a tetteden, rájössz, hogy nem úgy kellett volna viselkedned, de akkor már késő ugye. Javaslatom: ha úgy érzed, hogy mindjárt szakad a cérna, számolj el magadban 10-ig, addig ne cselekedj, hátha ez idő alatt kicsit sikerül lenyugodnod. Másik: próbálj minél tudatosabb lenni, és jusson eszedbe, hogy bármi is történt, ami miatt ideges lettél, csak higgadtan szabad rá reagálnod. Amig ideges vagy, ne mondj vagy tégy semmi olyat, amit később megbánnál, inkább menj el futni! :) Utána pedig nyugodt hangon tisztázd a konfliktust. Aztán, azt is csinálhatod, hogy kitalálsz egy jelszót, pl: masni, és megkéred a párodat, hogy ha látja, hogy kezd elborulni az agyad, akkor mondja ezt neked, és hátha észbe kapsz, hogy hoppá, nem szabadna tovább fokozni a dolgokat! :)
2014. máj. 27. 00:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!