Boldog házasságban / kapcsolatban élők! Írnátok a kapcsolatotokról?

Szia!

Nos, mi a barátommal 3 éve vagyunk együtt. Ő egy nagyon lázadó típus, néha túl sokat enged meg magának, én pedig ezt nem mindig viselem el. Nagyon nagyon szeretem, de volt egy időszak, amikor a drogproblémái majdnem tönkre vágták a kapcsolatunkat. Én kitartottam mellette és ki is tartok. Volt elvonón, már tiszta, de még mindig vannak nehéz pillanatok. Én nem az a kötöttségeket kedvelő ember vagyok, nem szeretek függni. Érte viszont tényleg sok mindent megteszek. Ő az első eddig, akibe tényleg szerelmes vagyok és nem untam meg pár hónap után. Gyereket nem akarunk még, ha becsúszna, Ő valószínűleg örülne, én meg még nem. Ha minden jól megy, akkor talán hozzá is mennék. Felmerült gondokat úgy oldjuk meg, hogy Ő nem vesz róla tudomást, én meg szintúgy. Ha vitára kerül a sor, én általában kiakadok, Ő meg elmegy elszívni egy cigit vagy megiszik egy sört, majd mikor hazajön, letámad és kibékülünk:D Szabadidőnkben a barátainkkal vagyunk, kiállításon, koncerten vagy csak úgy ülünk valahol és nézünk ki a fejünkből. Ő 27 éves, én 20.

szia!

Én fél éve vagyok együtt a párommal, összejövésünk után 2 nappal össze is költöztünk. Nekem így jó hiszen hamar kiderül, együtt tudok-e élni a hibáival vagy sem, és fordítva. Nem mondom, hogy nincs mit csiszolni, de nagyon boldog vagyok vele! Mindig a maximálisat nyújtja, a kedvemben jár:) a konfliktusok általában a viselkedési problémáiból adódik, de ez nem az ö hibája hanem az anyjáé. De mivel hagyja, hogy tanítsam, sokat fejlödött:) a kapcsolatban általában enyém a döntö szó, de mindig kikérem az ö véleményét is mindenröl. A problémákat hamar megoldjuk, én kiveszekszem magam, ilyenkor ö csöndben marad, vagy megpròbál csókkal és kedveskedéssel megnyugtatni aztán átbeszéljük:) most karácsonykor eljegyzett, áprilisban házasodunk. A gyerek tervezve van de idáig még nem jött össze:(

Ö 23, én 21 vagyok

Azt írod gondolod,hogy azok akik boldog házasságban/kapcsolatban élnek büszkék rá,hogy így van. s hogy ezért szívesen írnak róla. Nem hiszem,hogy ez az egész büszkeség kérdése. Rengeteg munkát jelent. aki nem tesz azért, hogy boldog legyen semmit, csak az érzésnek él annak bizony csalódnia kell, mert az érzések kihalnak ,elmúlnak átalakulnak. S ezért is romlik meg sok kapcsolat, mert mindkét fél csak a mának él. Élvezi a vakító szerelem nyújtotta érzést ami illékony. Aztán jönnek a hétköznapok és kiderül a párunkról, hogy szerte szét hagyja a zokniját. Velünk ellentétben akik mindig mindent helyére teszünk. Aztán észrevesszük a hibáját ami eddig nem zavar.

a boldogság is relatív. Mi a férjemmel és a két kisfiúnkkal kiegyensúlyozott és szeretettel teli kapcsolatban élünk, minden problémánkra megtaláltuk a megoldást és tiszteljük egymást minden meg van ami ahhoz kell, hogy boldognak érezzem magam.

Mi 3,5 éve vagyunk együtt a férjemmel,a kisfiúnk januárban lesz másfél éves.

Szerencsére a párom türelmesebb nálam,ez már jó.:)

Ha vita van,akkor az nagy,de ha mindenki lehiggadt egy kicsit,akkor meg tudjuk beszélni.

Sokat bújok hozzá,puszilgatom,szeretgetjük egymást.

Nálunk sem minden rózsaszín,de szeretjük egymást és ez a lényeg!

Szoktunk ketteseben moziba menni,vacsizni,de sokat vagyunk együtt a babánkkal is.

Rengeteget tudunk együtt nevetni,beszélgetni és,ami nem utolsó szempont,hogy a férjem nagyon jó és segítőkész apa!

Most én is puffogtathatnék közhelyeket arról, hogy a jó kapcsolat így meg úgy, de nem teszem, megtették már előttem egy páran.

Ugyanígy nem gondolnám, hogy ez az egész büszkeség kérdése. Miért lennék büszke a kapcsolatomra? Nem én vagyok az egyetlen, akinek kívül-belül példás a házassága, én ezért csak hálát érzek. Hálás vagyok a férjemnek, aki elvisel, a körülöttünk élő embereknek, mert nélkülük, a támogatásuk nélkül nem alakult volna ilyen jól a életünk. Nem hiszem, hogy erre büszkének kell lenni...

Aztán meg dicsekedni tényleg nem szokásom, pláne nem fájdítani az emberek szívét azzal, hogy a boldogságomat kirakom az ablakba dísznek. Sokan csinálják ezt, tipikus magyar hozzáállás ez a "ha van valamid, tedd ki az ablakba, hadd irigykedjenek mások". Annál nincs is kínosabb szerintem, mikor az "álompárok" egy idő után hangosan szakítanak, válnak, satöbbi.

Ha tényeket akarsz hallani, akkor azt el tudom mondani, hogy három és fél éve vagyunk együtt, másfél éve vagyunk házasok, de ez számomra annyira nem jelent semmit, hogy valamelyik nap egész egyszerűen nem tudtam megmondani az esküvőnk időpontját (cserébe én sem sírok, ha a férjem elfelejti a névnapomat). Olyan, mintha mi mindig is egymás mellett lettünk volna, illetve a megismerkedésünk előtt nem is éltünk volna...

Amikor az emberek egy őszinte pillanatukban megsúgják, hogy azért kicsit irigyek rám, akkor csak annyit szoktam mondani, hogy ez butaság, mert nekik is megvan a párjuk az életben. Csak meg kell találni, és ez lehet könnyű és nehéz egyaránt. Minden csak azon áll, hogy mennyire képesek összehangolni a szívüket és az eszüket. A boldogtalan kapcsolatok általában abból születnek, hogy az emberek vagy csak a szívükre, vagy csak az eszükre hallgatnak, de a kettőre együtt sosem...

Mi 12 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk is. Kezdetektől jól kijöttünk egymással, 2 hónap után összeköltöztünk így hamar kiismertük egymást. Nem mondom, hogy nincsenek nézeteltérések, de mindig megbeszéljük a dolgokat. Semmilyen problémát nem hagyunk tisztázatlanul.

Ő az egyetlen, akinek mindent el tudok mondani és ő is nekem. Nagyon szeretem és úgy érzem ő is engem és ezt ki is mutatjuk egymás előtt nap mint nap. Esténként mindig szakítunk időt arra, hogy mikor a gyerekek már lefeküdtek még beszélgethessünk, vagy megnézzünk egy filmet stb.

Azt hiszem én sem fogok tudni túl sok újat mondani, többen leírták már előttem. Mi 5 éve vagyunk együtt, van egy 1,5 éves kisfiunk. Én úgy érzem, hogy jól választottam. A férjem sokkal higgadtabb, megfontoltabb típus mint én így jól kiegészítjük egymást. Persze sokszor van, hogy nem értünk egyet valamiben, de ha nem tudjuk meggyőzni a másikat, akkor mindig enged valamelyikőnk. Szerintem pár egyszerű szabály van, amit be kell tartani és akkor jól fog működni a kapcsolat:

1. ne akard teljesen megváltoztatni a párodat

2. soha ne feküdjetek le úgy aludni, hogy összevesztetek

3. mindent beszéljetek meg, akár a legjelentéktelenebb apróságot is és akkor nincs félreértés

4. soha ne tégy meg olyat, amiről tudod, hogy rosszul esne neki

5. néha egy-egy váratlan ölelés, egy csók vagy egy meglepetés reggeli nagyon fel tudja dobni a hétköznapokat

Szóval nálunk kb. ez a recept és úgy néz ki bevált. Soha nem veszekszünk (azt nem mondom, hogy mindig mindenben egyetértünk de megbeszéljük) és megosztjuk a feladatokat egymás között. Legyen szó akár egy pelenkázásról, akár a bevásárlásról, akár bármi másról. Remélem, hogy még sokáig itt leszünk egymásnak. Neked is hasonló jókat kívánok és nem szabad feladni, mert a nagy Ő már lehet, hogy az ajtód előtt toporog csak még nem mert bekopogni. :-)