Hogy tudom rávenni szüleimet hogy kistestvérem legyen (12 éves vagyok egyke)?

sehogy. szerintem nem véletlen hogy egyke vagy. ez a kistestvér dolog 12évesen még nem poén, lassan felnősz, és nem is nőttök föl együtt. most azért hogy a szüleid egész nap a gyerekkel szenvedjenek, hogy te néha az öledbe vehesd... meg hát nagyobb leszel, mennél pasizni, de nem lehet mert vigyázni kell kistesóra.

inkább kérjél karácsonyra egy baby born babát, ha azt megunod, a társadalom nem nézi rossz szemmel :)

Szia!

Én 13 éves lány vagyok és nagyon rossz lenne ha lenne tesóm :(.Mármint biztos,jó ha számíthast valakire (mondjuk 14 éves lennék mikor megszületik mikorra nagyából feltudja fogni,hogy mi a helyzet addigra én már rég nem leszek velük)És sok mindent nemtudnánk megtenni pl.: nem mehettünk volna Disneylandbe 1.nem futotta volna anyagilag 2. biztos nagy élvezett lett volna az h folyamatosan bőg a fülünkbe.Jó biztos nemlenne rossz ha lenne nem halnék bele.De sok olyan barátnőm van akinem nemrég született tesója van akinek 1 éves van akinek 6 hós van akinek 4 éves és sokszor nemtud eljönni vellünk mert összekell pakolni utána vagy,mert a szülei dolgoznak és nemhagyhatja otthon stb... meg sok mindent nemtud megvenni se emiatt.Nekem bőven elég hogyha nálluk kibabázom magam egy idő után már idegesítő és átjövünk hozzánk.Meg már lassan az összes ilyen ismerösöm hozzánk jön pihenni :) meg megnyugodni.A legjobb barátnőm majd minden nap itt alszik,mert nembírja elviselni a sírást az anyukája már lassan megbolondul otthon próbáunk neki segíteni dehát... Szóval én nemszeretnék és lehet,hogy neked most jó lenne,de gondolj bele mire megszületik már 13 éves leszel addig változol egy nagycsomót és most mondod anyudnak h Te segítenél blablab talán akkor még segítenél is,de mi lenne vele később??Meg eddig szerintem nemvéletlenül nem lett kistesód mondjuk anyagilaglehet már nembírnátok és nehezebb stresszebb életetek lenne.Gondolj bele eggyütt élni egy kisbabábal nem könnyű lehet,hogy anyudéknak elég voltál te.Azért egész este szinte fentlenni,mert bőg a gyerek meg mikor Te csinálnál valami mondjuk leülnél a gép elé anyud:lécci tedd tisztába oké megcsinálod pár perc múlva lécci játsz vele és így tovább.Meg egy baba az nemcsak rajtad múlik attól,hogy Te szeretnél aztán pár év múlva inkább menni pasizni,barátnőkkel stb..

nem elszomorítani szeretnélek,de gondolkodj előre kicsit

nő fel a gondolathoz :) Egyébként h valami jót is mondjak pár év/jó pár év :)/ és már Neked saját gyereked lesz.

Nekem 14 évesen született tesóm, pont a szülinapomra kaptam. :P

Én korábban nagyon szerettem volna, kb. hat-hét évesen, de akkor nem lehetett az anyagiak miatt. Aztán egy idő után már nem akartam, csak titokban irigykedtem azokra, akiknek van tesójuk... Néha szörnyen magányos voltam, hiányzott egy tesó...

Aztán a suliban az egyik barátnőm közölte velem, hogy tesóm lesz. A suliban. A barátnőm, igen. Merthogy apám kocsmázásának köszönhetően az egész falu előbb tudott a dologról, mint én... Persze rohadtul kiakadtam, mert akkor még úgy sem álltunk anyagilag, mint korábban. :P

Anyám közölte, hogy nekem semmi, de semmi dolgom nem lesz vele, nem kell majd etetnem, játszanom vele, tisztába tennem, mert ő nem akarja elvenni tőlem a tinikorom...

Aztán az történt, hogy anyám az öcsém születése után három héttel visszament dolgozni, mielőtt éhenhalunk.

Nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy az öcsémet gyakorlatilag én neveltem fel. Én etettem, én játszottam vele, én tettem tisztába, én fürdettem, satöbbi, satöbbi. Akkoriban nagyon utáltam, de tényleg. Elegem volt belőle.

Aztán öcsém négy éves lett, én meg 18, és elkerültem egyetemre. Nem kellett sok idő, hogy elkezdjen hiányozni. Ő meg ahogy tanult beszélni, folyamatosan csak azt mondogatta, hogy mennyire szeret engem... :)

Ő most már 9 éves, és nagyon bírjuk egymást, tényleg tökjó, hogy van egy tesóm, akivel tudjuk, hogy mindig számíthatuk a másikra. :) De az az igazság, hogy néha, mikor nem figyel oda, még mindig sokszor hív anyunak. :) Hát, ilyen az élet...

Szóval szerintem nemolyan fenékig tejfelez a tesó-ügy tizenévesen. Készülj fel te is a rosszabb dolgokra is: pl. hogy a gyerek sokszor fog üvölteni, és nem lesz mindig aranyos és kicsi. Kétévesen elég sok zűrt is csinál, mert elég nagy ahhoz, hogy rosszalkodjon, de túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mit miért nem szabad csinálni...