20 éves lány vagyok. Anyám baba koromban elhagyott. 3-4 évente látogatott, de 10 éve már azt sem teszi, azóta semmit nem tudok róla. Hagyjam a fenébe, felejtsem el?

Szia!

Hűtlen anyuka volt és ezt te is tudod, nem ragoznám. Hogyha felkeresed nem veszítessz semmit!

• legalább lekötöd magad

• a végén még jó is kisülhet belőle

• az anyukád, akaratlanul is, de örülnél, ha látnád

Nyugodtan írj neki levelet és, ha nem is érdekled őt, legalább mostmár biztosra tudod. Semmit sem veszíthetsz, szerintem érdemes megpróbálnod.

• Wanda

Én mindenképpen tennék egy próbát, pusztán csak azért, hogy megkérdezzem a jó "édes" szülőanyámtól, miért dobott el magától engem... Miért szült a világra egyáltalán, ha tudta, hogy nem akarja a gondomat viselni? Hogy lehetett olyan szívtelen, hogy egész kicsi korában magára hagyjon egy gyereket, akinek ő jelenti a világot, akinek ő a legfontosabb a a világon...

Engem érdekelne mindez, de mindösszesen egy találkozás erejéig. azután végleg minden kapcsolatot megszakítanék vele. De ez csak az én véleményem, szerencsére nem tudom beleélni magam igazán a helyzetbe.

Szia, nálunk hasonlóvolt a helyzet, de az apámmal. 20 évesen jutottam el én is oda, hogy megkeressem-e vagy sem. Arra jutottam, hogy én nem akarok olyan lenni, mint ő. Hatartom ezt a rossz viszonyt, és nem lépek csak magamnak ártok vele, mert azon rágódhatok majd, mi lett volna, ha megkeresem. Egy barátnőm addig halogatta a dolgot, amíg az apukája meg nem halt. Utána azt moondta, hogy meg kellett volna nézni legalább.

Na visszatérve rám. Én felkerestem, de nem háborgattam a múltat. Mikor anyum megtudta, nagyon ideges lett. Mai napig, ha találkozom apámmal, csak utána mondhatom el anyumnak, mert ha előtte megtudja, akkor azzal nyagatt, hogy kérdezzem meg tőle, hogy akkor mi is volt 20 éve alatt, és mit csinált? De ez szerintem nem az én dolgom. Valószínű, hogy nem bennem volt akkora hiba, hogy ne tudjon velem találkozni. Beszélgetünk az aktuális dolgokról, de a múltról sose. Kb. fél évente találkozunk.

Én ahelyedben megadnám az esélyt neki, de ne erőltesd, csak lépd meg az első lépést. Ha nem reagál, akkor nem éri meg. Nekemaz első levelemtől 7 hónap telt el a válaszig. De én akkor is már úgy éreztem, hogy ez már nem rajtam múlik én mindent megtettem. Nem akartam úgy hátrahagyni dolgot, hogy kétségeim legyenek.

Veszíteni nem veszíthetsz

Egy 24 éves lány

Én azt mondanám ha ő nem keres téged,biztos nem is kiváncsi rád,sajnos.

De viszont nyugodtan irhatsz neki levelet,mert hát ki tudja,lehet már nem is él,azt meg jogod van megtudni.

De semmi több,ne keresd fel,lehet hogy nagyon felzaklatna téged.

H a irsz neki az nem olyan fájó,mintha találkoznál is vele,nem tudom milyen anya az ilyen hogy csak ugy elmeri hagyni a kisbabáját,én soha nem tennék ilyet.

Ha ezen elgondolkodtál, akkor Neked hiányzik. Keresd fel, írj neki, aztán majd látod. Sokat nem veszíthetsz: ha nem jön össze, már nem csalódnál, ha pedig igen... az mindkettőtöknek nagyon jó lesz :-)

Azért arra számíts, hogy mindkét esetben fel fog kavarni a dolog.

én is azt mndom, hogy ha megkeresed, utána akár hogy is lesz, legalább tudni fogod, mi van vele, vagy hogy hányadán álltok.

Szerintem attól, hogy most nem keres, még nem biztos, hogy nem kíváncsi rád. Nem tudjuk, mi van vele, mit miért tesz/tett, miért hagyott el. Lehet, hogy csak nem mer megkeresni, de neki is eszébe jutsz. Ennyi idő után lehet, hogy nem mer a szemed elé kerülni, de kíváncsi rád.

Ha megkeresed, legalább tudni fogod a biztosat és ha kell, könnyebben lezárod, mint így. Így nem s lehet lezárni.

Inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan.