Kismamák, anyukák, mit csinálnátok/csináltatok, ha veletek ez történt/történne?

ezt a tortenetet 1000x hallottam mar

Ha egy ferfi meg a terhesseg alatt lelep akkor soha nem is akarta a gyereket csak magadat hulyitetted.

Sok erot kivanok neked nem lesz konnyu.

oszinten elmondom velem is ez tortent mikor megtudta babat varok bepanikolt es lelepett es rogton lett masik no az eleteben.

Utolag belatom en alakitottam az eletemet igy hiszen jobban oda kellett volna figyelnem arra o mit akar.

Egyedul szultem bogtem iszonyuan sajnaltam magam

Aztan labraaaltam tanultam dolgoztam helyrejott az eletem

Szivemben mindig ott maradt a keseruseg nekem miert nem jart szereto ferj jo apa igazi csalad.

Miert? mert rossz lora tettem sajat hibam

Miert? mert nem is igazan szeretett engem es leleke melyen nem akart gyereket tolem

Eltelt 20 ev mire erre rajottem

Hát ez azért így bizonyos dolgokat megmagyaráz. Mármint, hogy örömmel újságoltad neki. Ezek szerint őt meg sem kérdezted, hogy szeretné e a gyereket?

Mert azok a férfiak akik igazából nem akarnak, csak a nő kedvéért engedik magukat egy ilyen helyzetbe belekenyszeriteni, azok gyakran elhagyjak a nőt.ez abszolút nem ritka.

Én abszolút nem bántani akarlak, csak azért egy -két dolgot láttam már az életben.

Én speciel anno megkerdezem az apát, hogy akarja e a gyereket. Mivel nem tervezett volt, ezért inkább egy tényszerű bejelentés volt ez részemről, mintsem örömteli. De ez mindegy most.

A lényeg hogy valószínűleg nem merte neked megmondani, hogy mit érez valójában, mert látta, hogy mennyire boldog vagy. Sajnálom, hogy így alakult

Azt azért vedd figyelembe, hogy ilyen helyzetben a z apa nagyon kényszerpályán van. A gyerekkel kapcsolatban ő csak rosszul tud járni. Tegyük fel:

A férfi akar gyereket, a nő nem. Nem lesz gyerek, a döntés a nő kezében van.

A Nő akar gyereket, a férfi nem. Vagy gyerek lesz, vagy szétmennek. Ismét kényszerpálya.

Megfogan a gyerek:

A férfi megtartaná, a nő nem. Egyértelmű kinek az akarata érvényesül.

A Nő tartaná meg, a férfi nem. Ismét egyértelmű kinek lesz igaza, ráadásul a férfi onnantól kezdve élete végéig fizethet/tarthatja el azt a gyereket, amit ő nem is akart.

Ezért nagyon szemét dolog egy férfit ilyen kész helyzetbe hozni.

Most pedig felkérem az összes zsíros hajú hájas szingli anyukát, akit ezért hagyott el a férje, hogy nyomjon rám egy mínuszt gyorsan.

Nem értem... ki a fene pontozta le az első 2 oldal válaszait??? Nekem nagyon jólesett ilyen erős és gyakorlatias, segítő szándékú nők hozzászólásait olvasni.

Bár nem vagyok ilyen helyzetben, én drága férjet, szép teljes családi életet kaptam, de Anyukám egyedül nevelt, és évről-évre jobban látom, mennyi erőt, szeretetet és bátorságot kívánhatott ez tőle annak idején. Iszonyatosan hálás vagyok neki, és az én gyerekkorom volt a legteljesebb, legboldogabb a világon!!! Azzal együtt, hogy Anyukám technikumot végzett, és a picike fizetéséből éltünk segítség nélkül, igen szerény körülmények között. Apa nem is tudott rólam (Ő német, családos ember, csak a munkája ide kötötte fél évre annak idején. Pár hónapig barátok voltak, aztán... véletlen szerelemgyerek vagyok, Anya meg sem mondta neki, hogy terhes, csak hogy menjen haza a családjához és ne találkozzanak többet.)

Szóval minden elismerésem, tiszteletem és jókívánságom a Tiétek, és higgyétek el, egyszer a gyereketek is borzasztó büszke és hálás lesz, amiért ilyen anyukát kapott!!! Addig is tényleg legyetek büszkék magatokra!

A kényszerpályára, zsíros hajra panaszkodókkal kapcsolatban meg: igen, ilyen is van. Aki manipulál, akinek csak gyerekcsinálásra kell a pasi, meg aki elhagyja magát. De szerintem illik észrevenni, mikor ez a helyzet és mikor nem.

Az meg, hogy egy nő nem öleti meg a saját gyerekét a saját méhében, számára is lehet "kényszerpálya". Ha már ott a gyerek, azt megölni lehet, nem pedig visszatenni a polcra, mint a karton tejet a boltban. (Ne, drágám, inkább jövő héten vegyük meg, most nincs kedvem cipelni, per pillanat nem vagyok rá kész.)

Szóval minden egyedülálló édesanya vállát megveregetve szeretnék Nektek mielőbbi megbékélést és szép életet kívánni, sok örömöt a gyerekeitekben és remélhetőleg előbb-utóbb a leendő igazi társatokban is!

OH, mintha csak én írtam volna ezt az egész történetet. Éppen ugyanígy jártam. Jött a nem tervezett baba, páromnak nem volt munkája, keresni sem állt neki, ideges is voltam és nagyon rosszul viseltem. Apaságit sem írt alá. Elment és 2 hét után új nője volt, sőt azóta már azt is állította, hogy direkt akartam tőle gyereket és ÉN vagyok az oka mindennek. Pedig aztán lettek volna jobb jelöltjeim. :-)

Jó, most már nem érdekel a dolog, de el tudom képzelni hogy érzed magad. Kitartást. Nekem sokat segített, hogy "kutyaharapást szőrével" gyógyítottam magam. Vagyis a férfi barátaim társaságát kerestem és szerencsémre most meg is tudhattam mennyire jó barátaim is vannak. Amit barátként megadhattak nekem, mint anyának azt tőlük kaptam meg. :-) És elviseltek úgy is hogy iszonyat be voltam fordulva. Valakivel kirándulni mentünk, volt aki szívesen elbeszélgetett velem a babáról. Sok mindent elmondtak férfi szemmel, amiből tudhattam, hogy nem velem van a baj, hanem az apával van komoly gond.

Úgyhogy sikerült a depiből kijönnöm és most nagyon boldog vagyok. Nehezek voltak ezek az első hónapok neked? Én majd csak most fogok oktoberben szülni, de már nagyon várjuk egymást a babóval, minden előkészítve. :-) Már most büszke vagyok a kis lurkóra.

29 nem csoda hogy ehagytak....

én felpontoztam azokat akiknek igazuk van! Nàlam nem szokàs lehuzni valakit mert megmondja a frankot!