Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Anyám nem költözik el tőlünk,...

Anyám nem költözik el tőlünk, mit tegyünk? Tönkre teszi az életünket!

Figyelt kérdés

Anyu öt éve beköltözött hozzánk, rettenetesen rossz természete van, állandóan üvöltözik káromkodik sajnos a gyerekekkel is! Már a szomszédok is többször mondták, hogy szívük szerint átjönnének és jól pofán vágnák ahogy a gyerekekkel beszél, és, hogy nem bírják elviselni a minden napos üvöltözést, nagyon durva és rettentő csúnya beszéddel illet minket, az unokáit nem szereti, mondván nem az ő gyerekei oldjuk meg őket, úgy ahogyan akarjuk, mi a férjemmel kizárólag a boltba járunk sehová máshova, de arra a kis időre is félve bízzuk rá a három gyermeket.

Mindig azt halljuk tőle, hogy már megint hová mentek, állandóan csavarogtok stb, 6 éve nem voltunk sehol kettesben gyerekek nélkül csak a boltba. Házimunkába semmit nem segít be, mondván ő nem koszol, neki nem kell takarítania. Azt mondja ő neki nincs rezsije mert nem fogyaszt, illetve ő neki nem kell kaja mert nem eszik, tudni kell róla, hogy nem szereti a szalámit, a krumplit, szinte semmit, így a munkahelyére sem visz kaját, mert ő csak a szalonnát eszi meg, és úton útfélen lejárat bennünket, szidalmaz és olyasmiket állít, hogy nincs itthon semmi kaja, közben meg közel kétszáz ezer megy havi szinten a boltba! Most igaz, hogy dolgozik, de napi 3-4 doboz cigarettát szív és 5-6 alkalommal főz magának kávét amit mind meg is iszik 4 személyes a kávéfőző kb 6-szor 4 személy kávéját issza egy nap. Azaz a fizetée nem takarja be a cigaretta és a kávé költségét. Mindig azt mondja, hogy ő már 60 éves, amúgy 59 és neki már nem kell főzni, és takarítani semmit sem, se a gyerekekkel lenni, mert ő már idős. De 40 évesen is ugyan ezt mondta, nincs kapcsolata, aputól elvált, örök életében ilyen volt a természete, minden pali kidobta, mert nem tudták elviselni. De volt neki egy szerény nagyon jó lelkű barátja, aki soha senkit nem bántott meg, de vele is állandóan ordított anyám, ő meghalt agyvérzésben amit nem is csodálok. Már kihúzta a gyúfát nagyon. Megkértük, hogy költözzön el, de még mindig nem ment el, és még neki áll feljebb sajnos ki kell jelentenem megakarunk tőle szabadulni egy életre, tönkre tesz minket is meg a gyerekeinket is, akik közül egyik sajnos sérült is. Anyunak rossz gyerekkora volt 11-en voltak testvérek( nem romák) És folyamatosan abba éltek, hogy repültek a kések a balták, és üvöltöztek verekedtek. Nem tudom mit tehetnénk? Már mondtuk neki, hogy keressen fel egy orvost, de hallani sem akar róla! Tegnap is nagyon kihúzta a gyúfát a férjem mérgébe azt mondta neki, hogy menjen be az öregek otthonába, és mindennek elmondta a férjemet. A legnagyobb gyerkőcünk sincs öt éves, most mind a három beteg, velem együtt férjem reggeltől estig dolgozik, és én is beteg vagyok 40 fokos lázam van gennyes manduláim amik szinte teljesen összeérnek, le vagyok gyengülve nagyon , de nem hagyhatom el magamat, kimostam a függönyöket, megpucoltam minden ablakot, de már nem volt erőm visszatenni a függönyöket a férjem tette fel, de közbe anyut megkérte, hogy segítsen mert sok ablak van, hát ki kérte magának 60 évesen ő aztán már nem csinál semmit, itt van a lányom csinálja meg az stb.



2014. júl. 18. 07:40
1 2
 11/16 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Az ingatlan két gyermekünk nevén van, én és a férjem dolgoztunk meg érte. Anyunak nincs háza, se pénze, albérletben lakott, de nem tudott megélni, állandóan minket rángatott, hogy több mint egy hete nem evett stb. Megsajnáltuk és sajnos magunkhoz vettük, pedig akkoriba másik munkahelye volt, sokkal többet keresett.
2014. júl. 18. 09:09
 12/16 anonim ***** válasza:
100%

10-es válaszoló vagyok ismét.


Akkor itt az ideje egy higgadt hangvételű, de nagyon határozott beszélgetésnek- lehetőleg olyan időpontban,amikor a gyerekek ennek nincsenek kitéve.

Valahogy így:


"nézd anyukám, én szeretlek és tisztellek téged, segítettünk eddig is a tőlünk telhető módon.

Most viszont szembesítenünk kell azzal, hogy olyan tűrhetetlen a viselkedésed (példák konkrétan), ami miatt ilyen módon nem tudunk és nem akarunk veled együtt élni.

Borzasztóan zavar bennünket, hogy a gyerekeinkkel így kommunikálsz, hogy nem veszel tevékenyen részt a családi munkamegosztásban és hogy eltartatod magad a korod jogán.

Nem akarjuk ennek kitenni a gyerekeinket.

Sajnos úgy látjuk, hogy azt a szívességet, amivel mi befogadtunk, eltartunk te már alapjognak tartod, ami nagyon sajnálatos.

Tudd, hogy eddig sem és ezután sem vagyunk igazából felelősek az életviteledért, nem vagyunk kötelesek eltartani téged- de bármikor szívesen megtesszük, ha te is tudsz egy normális, minimális elfogadható szinten alkalmazkodni a családhoz.

Ezért azt tudjuk felajánlani neked, hogy vagy:

(és itt felsoroljátok, hogy miben várjátok az együttműködését- pl. adjon bele a rezsibe pl. 1/6-od részt, mert ha jól értem 6-an éltek a házban, hogy pl. mosson ki magára vagy valami rendszeres házimunka stb.)

Amennyiben ezt augusztus 1-től nem tudod vagy nem akarod teljesíteni, valamint nem tudsz érdemben változtatni az ordítozáson, trágárságon, akkor fájó szívvel, de a saját és gyerekeink nyugalma érdekében úgy kell döntenünk, hogy nem akarunk veled együtt élni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy el kell innen költöznöd.

Kérlek gondold ezt végig és 1-2-3 nap múlva üljünk le újra megbeszélni és mondd el a te érveidet is."


vagy valami ilyesmi.

2014. júl. 18. 09:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
90%
meg kell szabadulnotok tőle, mert a gyerekekre nagyon rossz hatással lesz később!!! öregek otthona vagy valahova el kell 'sózni' mert tényleg nem lesznek egészségesek a gyerekek egy ilyen ember mellett!
2014. júl. 18. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek. Anyukád nem segítség, sőt teher számotokra, a gyerekek nem szeretik, ti se szeretitek, ő se szereti a gyerekeket. Kérlek, a saját érdeketekben dobd ki. Nem leszel ettől hálátlan, se önző, hiszen a saját érdekeid mellett a férjedét és a gyerekeidét is nézned kell. Mivel írtad, hogy örökre meg akartok szabadulni tőle, így nem kell félni attól, hogy "jaj csak meg ne bántsuk"- bántsátok meg. Tegyétek ki. Jelentsd ki, és cserélj zárat.
2014. júl. 18. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim válasza:

Kedves Kérdezõ!

Édesanyád egy megtūrt személy az otthonotokban, és a leírtak alapján én azt gondolom hogy itt a beszélgetés nem segít, az az érzésem hogy még csúnyább hangnemben reagálna.

Van egy ismerõsöm aki megtūrt személy, férfi, nem dolgozik, és a szülei házában él, viszont segít az otthoni munkákban. Ha nekiállna hõzöngeni repülne mint a kismadár.

Dobjátok ki anyukádat mert ez nem fog változni

2014. júl. 20. 00:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

Szerintem anyukádnak súlyos lelki-érzelmi-mentális problémái vannak. Általában az ilyen helyzetben/állapotban levő emberek nem akarnak orvoshoz, szakemberhez fordulni, pedig rajta szerintem ők tudnának segíteni. Ne vedd magadra, amiket mond vagy mondani fog, de a gyerekek miatt a fennálló helyzetet mindenképpen meg kellene oldani.

Mindenképpen érdemes értelmesen megbeszélni a helyzetet, ha nem ért egyet veled, akkor jobb lenne talán, elválnának útjaitok.

Egyébként biztosan nagyon nehéz volt a gyerekkora és az akkori környezete volt olyan hatással rá, ami miatt most így viselkedik. Meg lehetne oldani, de csak akkor, ha ő is közreműködő lenne és elmenne valami terápiára.

És az még csak egy dolog lenne, ha nem csinálna otthon semmi hasznosat, de hogy állandóan ordít és veszekszik, az már több a soknál.

2015. ápr. 23. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!