Ha a párotok családja bográcsozna, és minden családtag párostól meg van hívva, kivétel te, mit szólnál?

18! - én se nagyon értelek, miért kell ahhoz "tökéletes kapcsolatban élve mindent jobban tudni"? - hogy választ adjon az embere erre a kérdésre.

Én pl egyedül élek négy éve, és pont ilyesmi miatt, az asszony 40 évesen se volt képes felfogni, hogy már NEM a volt a családja a családja, hanem mi...

Azért tudok hozzászólni, mert pont ilyen TAPASZTALATOM van, csak én nem 5 évig húztam... :)

Nem szeretnélek megbántani, de 5 év után miért pont most jut eszedbe ez a kérdés vagy ezen kiakadni? Már úgy értem, hogy nekem attól a pillanattól kezdve rosszul esne és nem mennék bele a helyzetbe mihelyst az én családom szeretettel várja a pasimat, hozzánk karácsonykor is jöhet, de én még egy ótvar bográcsozásra sem vagyok meghívva. Továbbá ha ez a helyzet és az én fájdalmam a pasimat nem érdekli, akkor úgy húznék ki abból a kapcsolatból mind a vadliba. Akkor aztán nyugodtan mehet a bográcsozás.

Csak azt ne csináld kérlek, hogy itt kiadod a gőzt aztán megy minden tovább ugyanígy még 5 évig...

Képzeld, nekem is van tapasztalatom. Négy éve vagyok kapcsolatban, nem élünk együtt, mégis komolynak tartjuk mindketten a kapcsolatunkat. Hogy miért? Mert nagyon sok mindentől függhet, hogy miért nem él együtt két ember, marhára nem ettől fog függeni, hogy mennyire komolyak a szándékaik egymással. És a felindulásom pont ennek szólt, hogy miért kell mindenkinek ebbe kapaszkodnia, hogy még nem élnek együtt? Ezért is tettem fel a kérdést, hogy ha együtt élnének és nem lenne meghívva a bográcsozásra a kérdező, akkor mi lenne a felháborodás tárgya? Tehát nem az együttélésre kellet volna kiélezni az egészet.

A kérdezőnek csak annyit tanácsolnék, sose várjon arra, hogy egyszer fontosabb lesz a párjának, mint a családja, mert nem lehet valakit választás elé állítani! Ha ez eddig is így működött, akkor nagy eséllyel ezután is így lesz, mert meg lett szokva. A párod nyilván szeret téged, de két tűz között van, őt is meg lehet érteni.

Ülj le vele komolyabban elbeszélgetni erről és közöld vele, hogy neked így nem megy tovább, nem így szeretnéd eltölteni a hátralévő éveiteket. Na, akkor majd tényleg elgondolkodhatsz azon, hogy komoly-e a kapcsolatotok vagy sem, mert ha nem akar megoldást találni rá, akkor tényleg gondok vannak.

18/ 23!

Neked is vannak tapasztalataid, - szerencsére másmilyenek.

Azért másmilyenek, mert kettőtök között béke van, és összhang.

Gondolkodtam, melyiket kellene kiemelnem azt, hogy tapasztalatom van, avagy, hogy pont ilyen?

(ezt kellett volna)

Minthogy nekem pont ilyenben forgácsolódott szét a dolog, ezért gondolom, hogy ne vesztegesse tovább az idejét a kérdező, mert ha öt év alatt ennyire jutottak (semennyire),akkor ezután se fogna többre.

Nagyon nem értünk egyet a a mondat folytatásában: "sose várjon arra, hogy egyszer fontosabb lesz a párjának, mint a családja," - mert éretlen, alkalmatlan felnőtt kapcsolatra, és alkalmatlan arra, hogy felnőtt emberként viszonyuljon a szüleihez, és a tágabb családhoz.

(ez az én folytatásom)

Van egy kis ellentmondás a szavaidban, egyrészt , hogy nem szabad választás elé állítani, majd ezt írod: "és közöld vele, hogy neked így nem megy tovább" - hát ez bizony keményem választás elé állítás. :D

Ebben egyetértünk, csak én azért nem is tanácsolom, mert tudom a végeredményt.

A pasi meg nem őrlődik, mert, ahogy szerepel:

"biztos én vagyok a hibás,hogy nem közeledtem feléjük. (az elejétől nem voltam meghívva..., hogy közeledhettem volna?!) Bánt, hogy ő így áll hozzá..."

Azt továbbra is tartom, a konkrét helyzettől függetlenül, ha egyszer megígér valamit: tartsa be! - Nem világvége jött el, ami esetleg felmentést adna!!!