Miért ilyen tapintatlan a férjem?

Van egy kisfiunk.Mikor várandós voltam anyósom azzal szekált,míg meg nem tudtuk a baba nemét,hogy nehogy lány legyen,mert annak nem örülne,az nem számít.Mikor megtudtuk uh-n,hogy kisfiunk lesz,a férjem a váróból szinte ordítva hívta fel anyósomat,hogy :"áll a ..ja a gyereknek!" Akartunk második babát,de méhen kívüli terhesség volt.A férjem utána közölte nem lesz több gyerek.Eleinte én is féltem a kockázattól,idő kellett kiheverni is.A kisfiunk ahogy nő egyre akaratosabb,nagyobb hisztik is voltak,vannak.Ha felhoztam,hogy beszéljünk a tesóról,a férjem kategorikusan szinte leordított,hogy nem.Most pedig 3-4 hónapja többször megbántott.3 ismerősünknél is született második baba,kislányok.Tegnap már el is sírtam magam.Közölte,hogy milyen jó a haverjának,mert lánya is van,és azok apásak./Megjegyzem a kisfiunkkal nem soakt foglakozott 3 évig,de az utóbbi időben ez kezd változni./Meg egyre több az ilyen megjegyzés,hogy ha lánya lenne...stb.Nagyon fáj :(