Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Antiszociális lettem? Tényleg...

Antiszociális lettem? Tényleg így kell leélnem az életem?!?

Figyelt kérdés

Nem szokásom ide írni,de már tényleg nagyon tanácstalan vagyok.


17 éves lány vagyok. Ált.suliban semmi gondom nem volt a társasági élette:voltak barátaim, nem unatkoztam esténként, de mivel nem jártam bulikban,jó pár ellenséget is szereztem magamnak.


Elkerültem egy másikvárosba középsuliba,és a36 fős osztályomból 2 embert nevezhetek a barátomnak. Persze,tudm hogy nem a szám számít,de velük sem tudok mindig találkozni.

NEm tudok barátkozni,és nem tudom az okát. Járok du-ként edzésre a tesómmal és potom 20 kb.velem vagy 2-3 évvel idősebb gyerekkel,és szó szerint meg sem szólalok. Egszerűen nincs mit mondanom nekik. És ezt nem szeretem.

Tudom hogy nem vagyok ilyen.

A két barátnőmmel és a családommal nincs semmi problémám.


Idén új suiba megyek és már előre félek,hogy mi lesz velem. Lesznek-e barátaim? Megint fogok úgy heteket eltölteni,hogy nem beszélek a családomon kivül senkivel? Az érzés,hogy nem kellek egy fiúnak sem,megint luralkodik rajtam?



Valaki tud valamilyen tanácsot adni,hogy mit tegyek? Min változtassak? Több baráot szeretnél,nem akarok újra egyedül lenni.


17.L (Debrecen)



2014. aug. 15. 15:18
 1/4 anonim ***** válasza:
nekem sincs a családon kívül úgy senkim, tudom mit érzel, lehet te is ebben a betegségben szenvedsz csak nem tudsz róla: [link]
2014. aug. 15. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Írok privit.

Hát szerintem azért ennyire nem komoly a helyzet. Eszésen érzem hogy engem figyelhetnek,de suliban,utcán nem nagyon. NEm zavarnak ennyire az ilyen dolgok...

2014. aug. 15. 16:21
 3/4 anonim ***** válasza:

Az első csak tippelt valamit, és szerintem rosszul, nincs veled semmi baj!


" a páciens tartós és irracionális félelmet, szorongást érez társas helyzetekben vagy nyilvános szereplés alatt" Nálad ez nyilvánvalóan nincs így!


Én is ilyesmi voltam és vagyok is, csak engem ez sosem zavart. Kevés barát, sok egyedül töltött idő, és ez számomra így jó, így normális. Ebben semmi rossz sincs! Egyszerűen elfoglalok magam a barátnőmmel, meg 1-2 hobbimmal, és ebből áll az életem. Nem született mindenki társasági lénynek. Ami viszont nem jelenti azt, hogy bármi zavart éreznék társaságban; simán akár előadást is tartok egy olyan témában, ami érdekel, vagy beszállok egy beszélgetésbe, ha valamiért van hozzá éppen kedvem. Szerintem te is ilyesmi lehetsz, és ezzel nincs semmi baj, max. azt hiszed valamiért. Egyébként meg nem anti- hanem aszociális. A kettő nagyon más.

2014. aug. 16. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
első vagyok, valóban tévedtem, elhamarkodtam a választ, remekűl megfogalmaztad, én is így vagyok vele, jól érezzük magunkat egyedül és azzal a kevés emberrel aki előtt meg tudunk nyílni, ellazulni és kényelmesen eltölteni az időt, ez a fontos, remélem ti is ezt gonoljátok.
2014. aug. 16. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!