Én hibáztam? Rosszul látom a helyzetet?

Elvált nő vagyok, van egy kisfiam.

Párom előző felesége meghalt neki is van egy fia. Plusz a feleségének volt egy másik fia. Van a gyereknek apja, de nem ő neveli.

A felesége halála után a párom gyakorlatilag odaköltözött az anyósáékhoz, mivel még nagyon kicsi volt a fia, vagyis a felesége szüleihez a két fiúval. De van egy lakása is (a családi ház üresen áll az a két gyereké)ő ott is sokat tartózkodott, mi is ott szoktunk találkozni.

A fiúk ismerik egymást. Nekem sincs bajom egyik gyerekkel sem, azzal sem amelyik nem az övé.

Nemrég felmerült az összeköltözés gondolata, én úgy gondoltam hogy mi ketten és a fiaink. A nagyobbik fiú pedig jöhet látogatóba.

Erre azt a választ kaptam, hogy talán mégsem az a nő vagyok akit keres. Pedig tudja hogy imádom! Azt is elfogadom hogy gyereke van hiszen nekem is.

Már azt sem bánom, ha a másik fiú is költözne, de tényleg nem értem, ő hogy került képbe. A nagyszüleivel maradna. Tényleg van apja is. Két hetente el is viszi, igaz ő ennél többet nem vállal.

A másik "gondom" az volt, hogy ő már nagy 15 éves, míg a fia és az én fiam 10 körüliek, Velük még könnyebben összecsiszolódnánk mint egy család.

De már tényleg nem bánom, csak nem értem hogyan sértődhetett meg ennyire.