Normalis, hogy buntudatom van? Fog ez valaha valtozni?

2008ba meghalt apukam.Ezert kesobb a nagyszuleimmel laktunk. Eleg rossz korulmenyek voltak, nem szeretnem reszletezni.

Mamam eleg kegyetlen ember, papam pedig alkoholista. Szoval nem volt valami szep elet, de anyu nagyon depresszios volt es akkor meg csak 2 eves volt a kistesom, nem volt sok lehetosegunk.

Szerencsere anyunak sikerult nehezen lekuzdeni a depressziot es eltudtunk koltozni.

Most szep helyen lakunk, aranylag jol elunk.... de nagyon sokszor eszembe jut, hogy mamaek ugyanugy elnek....naprol,napra, veszekedve, neha verekedve, szornyu eletet elve. Ezert sokszor alomba sirom magam es neha ugy erzem, hogy cserben hagytuk oket.Nem vitatkozva jottunk el, szerintem meg orultek is, de akkor is buntudatom van.

Anyu szokott adni nekik penzt, de papa mindig elissza. Igy nagy a szegenyseg. Ez nem a mi hibank, de mig ott laktunk legalabb mindig volt kenyer. Utalom ezt az erzest, de akarmit teszek bennem van.