Hogyan lehet ez túl élni? Majd belehalok a fájdalomba

Megértelek. Nekem is ennyi idősen halt meg öregapám. Mindig is imádtam, apám helyett volt apám, és rossz volt tudni, hogy kicsinálja magát.

Nem hagytam, hogy rossz legyen. Hiszem, hogy ő sem akarja/akarta, hogy más rosszul érezze magát, hiszen akit szeretünk, annak jót akarunk, nem várjuk el tőle a szenvedést.

3 napot adtam magamnak, azt is csendben. Utána végig kellett néznem mamám több hetes agonizálását, ami rosszabb volt mindennél, tudva, hogy ő nem az öreget sajnálta, csak magát. Hiányzik, gyakran eszembe jut, de úgy gondolok rá mindig, hogy a szép emlékek, az élmények maradjanak meg.

Nem mondom, jó lenne kiülni vele a kerti asztalhoz, és meginni egy-két sört szalonnasütés közben, és ezeket az élményeket, emlékeket soha nem felejtem el.

Emlékezz rá, de ne sajnáld. A halottakat nem sajnálni kell, az az élőknek jár.

Kitartás! Az utat vissza ne mondd, érezd jól magad, nagyapád tiszteletére! :)