Képes megváltozni egy ilyen típusú férfi valaha?

Egy kicsit hosszú lesz....

Van egy munkatársam (nem közvetlen), hihetetlenül népszerű, nagyon jó pozícióban van, jól keres, jóképű, intelligens, humoros. Ezen pozitív tulajdonságai miatt gyakorlatilag mindenki keresi a társaságát, a legtöbb dolgozó jóban szeretne lenni vele, körbe rajongja mindenki, még a főnöke is.... Mindig is tudtam, hogy falja a nőket, nem igazán akart soha tartós kapcsolatot, ez így nagyon kényelmes volt neki. Csak folyosói pletyka, de mindenki tudja, hogy mely kolleginák akadtak a cégnél a hálójába.

Itt jövök én a képbe! Én is jóban voltam vele, de én nem vagyok az a nagyon haverkodós, jópofizós típus, ha kapcsolatba is kerültünk, az általában szakmai volt. Azonban fél éve változtak egy kicsit a dolgok, mert el kezdtem érezni, hogy közeledik. Én ezt nem akartam komolyan venni, mert egyszer elég részletesen kifejtette, hogy ő nem az a családcentrikus férfi, még 30 évesen nem akar gyereket, se feleséget. Sok barátja van az ország különböző pontjain, neki a társaság, az utazás sokkal fontosabb.

Ez a felfogás tőlem teljesen távol áll, mert én családban gondolkodom, 27 éves nő vagyok, 3 év múlva családot szeretnék. Egyszer viccesen megjegyezte, hogy ő soha nem fog nősülni, de ha egyszer mégis meghülyül, akkor csakis én lehetek az a nő, akit elvesz.

Nem tudom mi volt már az a pont, amikor megváltozott a kapcsolatunk, de elindult és nagyon belebonyolodtunk, olyannyira, hogy le is feküdtem vele. Még a gondolat ellen is tiltakoztam, de azután, hogy megtörtént, mégsem bántam, mert jó volt nagyon. Nem igazán tudtam, hogy mit akar, ezért nem is kerestem, ő hívott el randizni.

Egyszerűen minden egyes perc hihetetlenül jó volt vele, a szex is fergeteges, annyira meg tud nevettetni, hogy potyognak a könnyeim.

Sajnos az ő teljesen más életvitele nem összeegyeztethető az én felfogásommal, mert nekem furcsa, hogy ő hétköznap is barátokkal, munkatársakkal lóg, és a hétvégék is ugyanígy telnek. Mindene megvan már (autó, lakás), de úgy érzem nem néz a jövőbe, csak a jelen számít.

Nagyon fáj ez nekem, de látom, hogy nem én vagyok az a nő, aki elfogadó társa lehet neki, és nem ő az a férfi, aki nekem megadja majd a családi békét és nyugalmat.

2 hete megmondtam neki, hogy a részemről ez ennyi volt, nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot, ha ez egyáltalán az volt, mert senki nem tudott kettőnkről.

Neki ez nem tetszik annyira, próbál győzködni, most már azt mondja, hogy egyszer majd szeretne családot..... Ami szerintem durva, hogy állítása szerint ez volt eddig a legnormálisabb kapcsolata, ami velem volt.... Pedig a miénk nem egy hivatalos, rendes, bemutatlak a barátaimnak, szüleimnek, kézen fogva járunk kapcsolat volt, és neki ez már jónak számít...

Sajnos én nem hiszem el neki,hogy annyira változni tudna vagy lehet belőle valami?

Köszönöm szépen, hogy végigolvastátok!