Miért kezdenek gyerekes emberrel, ha aztán meg tudják nemhogy kezelni, még elfogadni sem a helyzetet?

Szerintem nem mindenki akarja kiturni. De egy gyerektelen fel nem tudja mivel jar a mas gyereket gyakorlatban nevelni. Ha meg hozzajon egy merges ex a kapcsolatot elegge megkeseriti.

Sosem értettem az ilyen nőnek és anyának nem nevezhető egyedeket.

Mert elore nem tudja, hogyan fogja kezelni a helyzetet. Mindenkinek van elkepzelese rola, de a valosag sokszor egeszen mas.

Kerdezo te ki vagy a tortenetben? A gyerek vagy a volt feleseg?

A kapcsolat elején nem akar komoly dolgot, csak közben elkapja a gépszíj, és beleszeret a partnerébe. A gyereket meg nem tudja megszeretni, főleg, ha a gyerek részéről is érez ellenszenvet. Ez igaz lehet férfira, és nőre is.

Nagyon jo kerdes,en speciel rosszul vagyok az ilyen egyenektol. Sokan a gyerekre feltekenyek,konyorgom egy babara sok esetben. Azt hiszik majd ok lesznek olyan fontosak hogy miattuk elhanyagolja a szulo a gyereket. En nö vagyok egyedul nevelem a gyerekeme,nalam probalkozott olyan ferfi aki kerek perec megmondta hogy ö akar az elso lenni nalam es miert kell versenyeznie egy gyerekkel. Undorito. Ugy feneken billentettem,hogy talan meg most is repul. Amugy vannak gonosz exek is alairom,de van hogy csak az uj kedves nem kepes elfogadni a helyzetet es a legaprobb jelre ugrik.

Egy ember, akinek nincs gyereke nem tudja, hogy milyen az, netán soha nem is került közel egy gyerekhez mondjuk családon belül vagy barátok között. Nem tudhatja előre, hogy majd hogyan fogja kezelni a helyzetet és el tudja-e fogadni vagy sem, hiszen nem is ismeri. Szerintem nem elítélendő, ha valaki ezért gondolja meg magát és kilép a kapcsolatból. A nőbe, férfiba szeretett bele, de a gyerek iránt nem feltétlenül érez ilyesmit. Vannak olyanok, akik minden gyereket imádnak, de olyan is aki nem tud kötődni egy "idegen" gyerekhez. Szerintem ez teljesen normális és azzal sincs baj, ha egyszerűen csak nem szeretne vagy még nem szeretne gyerekkel foglalkozni. Szerintem sokkal jobb, ha az ember azt csinálja amit szeretne és nem marad kényszerből vagy illendőségből egy olyan helyzetben, kapcsolatban, amiben nem érzi jól magát. Aki féltékeny a gyerekre és "ki akarja túrni" azt nem támogatom. Valamilyen szinten megértem, hogy ő neki a nő/férfi a fontos és vele szeretne lenni, fontos akar lenni és azt szeretné, ha ő lenne az első szerintem ez sem baj, egyfajta reakció vagy vágy, de ezt nem így kéne kezelni. Nyilván a gyerek fontos a másiknak és ezt el kéne fogadni és ahelyett, hogy minél aljasabb módon próbál érvényesülni, inkább fel kéne adni a kapcsolatot és olyat keresni, ami neki való, ahol jól érzi magát és akár az övé a figyelem mert szerintem ez is egy normális vágy, hogy az ember szeretné, ha a párjának fontos és ő az első mert ilyen is létezhet csak megfelelő partner kell hozzá.

Sosem kezdtem gyerekes férfival, de én mégsem úgy gondolom, hogy az "új nő" a hibás mindenben. Ha olyannal kezd, akinek gyereke van, természetesen el kell fogadnia, hogy élete végéig (jó esetben) része lesz az életének, időt tölt vele, pénzt költ rá a férfi. De miért is gondolják az elvált apák, hogy ha van új feleség, akkor majd sajátjaként kell nevelnie az ő gyerekét? Ha az apával él, akkor persze természetes, de egyébként minden a gyerek körül felmerülő dolog az apa feladata. Neki kell nevelnie, felelősséget vállalnia érte, nem pedig lepasszolni és hétvégenként láthatás címszó alatt feküdni a kanapén, ameddig az új nő foglalkozik a gyerekkel. És persze homokba dugni a fejét, ha valami gond van, mert az a nők dolga. Így bárki tud gyereket nevelni.